2005/10/31
Hazai politikai kommunikáció a választások közeledtével
Itt nem is az a lényeges gond, hogy egyszerre nem lehet igaz valami és annak az ellenkezője is. Ahol ugyanis színre visznek valamit, ott nem annyira a szikár (például hiteles számokra redukált) tények számítanak, hanem a megjelenített és összefüggésekbe helyezett látszat. A gond ekkor sokkal inkább abban áll, hogy ezzel a pontosabbra hangolt tömegkommunikációs gyakorlattal (nem broadcasting hanem narrowcasting) azt mozdítjuk elő, hogy a választók egymástól elszigetelt univerzumokban élhetnek mit sem érzékelve a kinti világról. A velük együtt szavazók más igényeiről és eltérő várakozásairól. E célzott, kis célcsoportokat elérni kívánó politikai kommunikáció eredményeképpen a választók önmagukba fordult monádokként egy virtuális világba kerülnek, ahol tudomást sem kell venniük a többi, velük párhuzamos társadalmi csoportról, mert az a látszat keletkezik, hogy a bennük húrt pendített üzenet a pártüzenet és nyilván mások is ezt hallják-kapják. Ez a kellemetlen tényektől megszabadított virtuális világ azonban hamis társadalmi azonosság-képet alakít ki bennük.
A politikai marketingben tehát ugyanaz a tendencia rajzolódik ki, mint amely a marketingben általában: célcsoportra célozni a reklámüzenetekkel, célozni és még jobban célozni. Ennyiben a személyre szabottság a politikában nem más, mint a választók érzelmi igényeinek kiszolgálása, és ez sajnos tovább erősíti a pártvonalak szerinti társadalmi törésvonalakat.
2005/10/24
Kaczynski
Nemrég vették fel őket az Európai Unióba egy erőteljes gesztussal: messze idő előtt, szívességből. Költenek rájuk, a felét elviszik annak, ami az újaknak csepeg. Erre ők most az ottani euroszkeptikusokat juttatják hatalomra. Kezdem sejteni, történelmileg milyen indulatok vezethettek annak idején az ország kétszeri felosztására...
2005/10/22
Oknyomozó újságírás és jogállamiság
Nálunk tényfeltáró újságírásnak nevezik az ilyesmit, nem a (feltételezett) disznóságokat megszellőztető alkalmazottak, hanem a felhasználói újságíró oldalára helyezve a hangsúlyt.
Ezek az esetek úgy értelmezhetők, hogy egy kevésbé fontos szabály (a titoktartás)megsértésével tanúk és dokumentumok buknak így a felszínre egy nagyobb közjó érdekében. A jogi megítélés viszonylagosságában kicsit hasonlít ez az eset a polgári engedetlenség útelzárásos példáira - azt is tűrnünk kell, nehogy NÉHANAPJÁN méltányolható panaszokat is eltiporjon az állami erőszakszervezet.
Mindezt azért elevenítem fel, mert sokat hallunk ma a tömegkommunikációban árnyékállamról azaz pártszerű törésvonalak mentén való tényfeltárásról. Legutóbb például az APEH-en belül. Én bizony nem látok különbséget a pártérdek alapján működtett tényfeltárás illetve az üzleti titok megsértésével napvilágra juttatott tények ismertetése között! Ennyiben, ami az APEH-nál Gyurcsány-ügyben történt, az számomra nem az árnyékállamról szól, hanem a feldobóemberekről. Éppenséggel ez most nem jött be nekik: a cégadatok lemásolásával és kijuttatásával nem esett ki semmiféle csontváz a szekrényből.
A whistleblowereket mindegyik esetben elmeszelik, ha kiderül identitásuk. Az APEH is járjon utána, ha tud. Amikor a rendvédelmi hatóságok is előveszik az ügyet (ebben az esetben nem fajuktak idáig a dolgok), az újságíró (meg hát a blogíró is, adott esetben) igyekezzen védeni hírei forrását, minél kényesebb a szövegösszefüggés, annál inkább. Arra kell vigyázni, ne legyen bizonyítható, hogy ő a szócsőnél aktívabb szerepet játszott a szellőztetésben! A leendő feldobóemberek számára pedig ilyenkor az az irányadó, hogy cáfolni kell tudni, ha nem igaz, illetve ki kell bírni a meghurcolást, ha igaznak bizonyul.
A sajtó szabadsága itt az információ forrásának védelmét jelenti, az újságíró hatósági zaklatása esetén pedig a hallgatáshoz fűződő jogot. Az újságírónak a hallgatáshoz fűződő jogát a bűnüldözés sajnos azzal kerülheti meg, hogy házkutatást tart és az elkobzott bűnjelekből rekonstruálja a forrásszemélyt, aki feldobta az üzleti vagy szolgálati titokkal leplezni próbált machinációt.
Polgárszivatás
Egy évig külföldön jártam, nyár közepén érkeztem haza. Közben lejárt a három éves autóm környezetvédelmi igazolása. Én azon pedáns kevesek közé tartozom, akik előre feljegyzik igazolványaik lejárati idejét elektronikus naptárukba. Hiába riasztott azonban engem a hű szoftver még a tavasszal, ezt a fránya papirt nem lehet idegenben beszerezni - nem ismerik.
Hazaérkezésem vidám napján közúti igazoltatásba futottam, lelepleztek és most őszre megérkezett a kiszabott húsbavágó büntetés is. A magyar rendőr tudja, hogy ajándékból és büntetésből egyaránt az a nagyságrend jó, amelyet megérez az ember. A polgár meg azt tudja, hogy ugyan, nem kell mellreszívni az ilyesmit...
Egy másik varázslatos bosszantás: egy lapelőfizetést fontolgattam, és megfontoltan hat próbaszámot kértem. Hamburgban jelenik meg a lap szerdán, péntek délre eddig minden próbaszám megjött. Megtettem az éves előfizetést. Ma péntek van és délután - a lapom már csak hétfőre várható.
2005/10/20
Tiltott, tűrt és kötelezővé tett
A szociológiában beszélnek kulturális univerzálékról, a kevésszámú, minden kultúrában érvényes szabályokról, szokásokról. Már ritkább az a jelenség, amikor valami az egyik országban tilos, a másikban pedig kötelező. De azért van példa ilyesmire is.
A beruházási projektekkel kapcsolatos engedélyeztetési eljárás során alkalmazott korrupció például a legtöbb országban törvénysértő, de mindmáig vannak "befektető-barát" környezetet biztosító országok, amelyek az ilyesmit, főleg ha külföldön folyik, elismert költségnek tekintik és az adóalapból levonni engedik.
Vagy ott van a hijab, a muzulmán nők fejkendő-viselete (nálunk csador néven híresült el): van arab ország, ahol ez kötelező, Franciaországban viszont ugyanez, legalábbis közintézményekben, mindenekelőtt az állami iskolákban tilos.
Az alábbi kép a fejkendő-téma modern táncszínházi feldolgozásából való.
2005/10/19
Itt minden másképpen van
Bankban jártam ma és a pénztár mellett a persely helyén jótékonysági felhíváson siklott át a tekintetem. De mit lát szemem - a Lyons Club kéri a pénzadományt valamely nemes célra!
Tudvalevő, hogy párjához, a Rotaryhoz hasonlóan ide társadalmi elismerés gyanánt sikeres üzletembereket hívnak meg, hogy majd azok áldozatvállalásával segíthessenek a rászorultakon. A dolgok azonban nálunk egy kis fénytörésen mennek keresztül, ha sajáterős áldozatvállalás helyett a tiszteletreméltó klubtagok is rástartolnak a gyengécskén csörgedező hazai adományforintokra, hogy majd továbbítsák azt...
2005/10/15
Képek készülő könyvemből
Képeket keresek készülő esszéregényembe, olyan képeket, amelyek hangulatilag jól visszaadják majd a mondanivalót. Ezentúl feltöltöm majd ide is, ha egyik-másik szövegillusztrációként elkészül. (Ha akad valaki, aki az illusztrációkból kitalálja miről szól majd a könyv, az kap egy tiszteletpéldányt...)
Ez itt a mobiltelefon ősének tekinthető szerkezet 1924-ből. Azért illik jól a szövegkörnyezetbe, mert a főhős egy telefontársaságnak dolgozik, szépen honorált menedzsment tanácsokat ad a jobb üzleti eredmény elérése érdekében - akár a fogyasztók sanyargatása árán is.
2005/10/14
Városháza park
Az új park szép nagyon, de a lehetségesnél, a bazársor lebontásával megnyíló területnek csak egyharmada zöldült ki és vált közparkká. A többi (nem nyilvános) autóparkoló...
A főváros másik exkluzív helyén, a Dunaparton is végig több a parkolóhely, mint a sétahely, a promenád. Ez sajnos jól mutatja a civilszempontok szerény befolyását a várostervezésben.
2005/10/10
Motorkerékpárosok a fővárosi utakon
Motoros ügyben azonban tökéletesen tanácstalan és bosszankodó, félelemmel teli vagyok. Érzem, hogy börtönbe fogok kerülni miattuk. Az természetes, hogy keresik és érvényesítik a maguk előnyét. Mégis annyira szabályozatlanul közlekednek és annyira váratlanul tudnak felbukkanni az autó körül, hogy csak idő kérdése összeakadásunk. Akkor pedig megszívjuk mindketten.
2005/10/03
Szegény mai németeknek még saját himnuszuk sincs!
Ülök az íróasztalom előtt, a webrádió a háttérben Haydn vonósnégyest játszik, benne az ő legszebb dallamával, a mai német himnusszal.
Igenám, de ez volt régen a GOTTERHALTE! (Gott erhalte unsern Kaiser...). válaszul írta ezt a britek God Save the King-jére, 1920-ig és aztán megint 1929-től 1946-ig az osztrák himnusz volt. Nekünk ennélfogva több közünk van hozzá. Én bizony eljátszanám nevezetes, kitüntetett alkalmanként újra, mint megbecsülhető zenei emléket a magyar történelem sszebb napjaiból.
2005/10/02
Érdekes látni, ahogy az MSZP visszavág a Szapáry-árulkodás miatt.
Választási költségvetést készít mégis, a maga előnyére. Nem köti immár semmi, legalábbis amíg a piacok nem mordulnak egyet. Ám a pénzpiac hallgat, hiszen rendes növekedés van csökkenő infláció mellett. Hallgat egyelőre az SZDSZ is, meglátjuk meddig és milyen taktikával. Végül is az, hogy a növekedésünket nem a magánszektor generálja, hanem az állami költekezés, az csak a gazdaságpolitika dogmatikusait érdekli, az árfolyamokat meg a hitelminősítóket kevésbé.
Hogy is van ez?
Szerintem azonban kicsit másképpen áll a helyzet: senki nem "érthet" a politikához, hiszen mások érdekeinek képviseletéhez, azok egyeztetéséhez az általános polgári erényeken (becsület, őszinteség) túlmenően egyáltalán nem szükséges "érteni". Elég volna konyítani ahhoz, hogyan különböztethető meg a magánérdek a felvállalt közügytől.