2005/11/30

Választási programcsíra

Találkoztam egy parlamenti tanácsadóval, aki egy képviselő körül tevékenykedik. Politikai nézetei tetszenek nekem: elvont terminusokban de a napirenden lévő konkrét politikai cselekvés igényei szerint gondolkodik. Fő meglátása az, hogy a ma eluralkodó népbarátsággal szemben az országnak arra van szüksége, hogy még sokkal szabadabbá tegyék a gazdaságát.

Azt is tudja ugyanakkor, hogy a kisebb államot hirdető és szigorúbban piackonform gazdaságpolitikát a választók túl hidegnek tartják és még a liberális beállítottságúak sem mindig tudnak azonosulni vele. Elfogadja ezért azt a népi meglátást, hogy a piacnyitás rendre inkább csak az érintett vállalkozók még jobb kaszálási lehetőségét alapozza meg és a kedvező eredmények kevéssé lesznek érezhetők. Ezért ő a hangsúlyosabban vállalkozóbarát gazdaságpolitika szükséges ellensúlyát a verseny feltételeinek kiélezésében és a minőséget illető minimumfeltételek kérlelhetetlen kikényszerítésében látja. Szóval nyitást, de vele egyidejűleg szigort a versenyfeltételek figyelemmel kísérésében

Ökölszabályként úgy magyarázza politikusának, hogy a piaci nyitás az azt kísérő verseny nélkül mit sem ér. Sokszereplős versenykörnyezetről pedig akkor beszélhetünk majd, ha lehet ugyan nagyot szakítani, de nem könnyen és nem gyorsan. Meglátása szerint e kettős hangsúlyokkal elejét lehetne venni a populizmus iránti mostani fogadókészségnek ebben a fontos gazdaságpolitikai kérdésben.

A képen Sebestyén András festménye: Vitorlásverseny

2005/11/22

Utóhang a polgárszívatás c. bejegyzéshez


Ma tovább erősödött bennem a régóta motoszkáló vélemény, hogy autótartás helyett akkor járnék a legjobban, ha mint egy színésznő, mindenhova taxival járnék. Éves összesítésű fizetési felszólítás érkezett ugyanis ma a címemre az egyik parkolási társulástól.

Tudni kell, hogy kényszeresen pontos vagyok a tartozásaimmal. Ha egy mód van rá, igyekszem elkerülni a parkolóőröket, előre és bőséges rátartással fizetek, továbbá figyelemmel kísérem a mobiltelefonos fizetési lehetőség kiterjesztését. Ha mégis megbüntetnek, akkor még aznap átutalással fizetek. Kivétel nélkül. Év vége felé pedig elzarándokolok mindkét társaság ügyfélszolgálatára és számlaegyeztetést végzünk, mert rettegek mindenféle büntetőkamattól.

Most kiderült, a cégekkel kapcsolatos aggodalmaim megalapozottak, de nem a kamattól kell tartani, mert az nincs. A most kipostázott ügyvédi felszólítás - amelyet csak verbálisan előzött meg első felszólítás, a valóságban nem - nem tartalmaz kamatokat, csak az eredeti összeget követeli, 1000 forintos postai költséggel és a belügyes adatlekérés 350 forintos díjával megfejelve.
De arra nem számítottam, hogy a cégeknél, mint annyi más cégnél is, ahol az erőfölény értelmezhető fogalom, nem az átutalás dátuma számít, hanem az érkeztetésé. Márpedig az érkeztetés az vállalati belügy, amely jól elmosódik a bank, az állami ünnepek és a cég saját belső nyilvántartási rendszerének hármasságában. "Valahogy" úgy alakult valamennyi azonnali átutalásom esetében, hogy érkezési oldalon a pótdíjköteles tartományba csúsztam. És ezek aggregált összege került most kiszámlázásra, mert annak idején, tavaly karácsony előtti látogatásom alkalmával én csak a díjtartozásom felől érdeklődtem, a pótdíjtartozás felől pedig egyáltalán nem...

2005/11/18

Kultúrpesszimizmus

A képen látható romok az antik olimpiai mozgalom maradványai. Az elüzletiesedett versenyektől a IV. században a korabeli mértékadó kultúrtekintély, a pápa megvonta bizalmát és erre a római császár betiltotta őket.

Az élsport, tudjuk káros az egészségre, a túlpörgetett sportolók testi épsége a gyárakban kizsákmányolt régi nagyipari munkásság megrokkant egészségi állapotához hasonlítható. Amióta pedig lassan már a lovak is doppingolnak, az élsportolók körül sündörgő szakmák (sportdiplomaták, pályaedzők, technnikai vezetők, sportújságírók) rossz megítélése a dohányiparban tapasztaltak felé tart.

Ennek ellenére makacsul megszólaltat a média ilyen kétes szórakoztatóipari hírességeket. Így hallunk tanácsokat a szabadidős tevékenységeinket illetően, a helyes táplálkozásról, a fiatalok szabadidős tevékenységéről. Mintha csak ők követhető példával járnának elöl.

Valójában nekik lehet felróni azt, hogy a szerethető játékos elemek átadják a helyet a fogcsikorgató győzni akarásnak. A sportolói példaképek a sztárkultusznak. A találkozókból is szórakoztatóipari látványosságot alakítanak. A sporthírek például már egyre kevésbé megkülönböztethetők a gazdasági élet híreitől.

Bizony lassan változik még a nyilvánvaló dolgok közmegítélése is, ha egyszer sok pénz a tét. Persze csak addig van sok pénz, amíg a szponzorokban fel nem merül a kétely, valóban vonzó eseményekhez kötik-e a maguk nevét? Bízni lehet abban, hogy ezek már az utóvédharcok, a teljesítménysport lejtmenete végre mintha elkezdődött volna már. Annál több közfigyelem és erőforrás jut majd a lényegnek: a mindennapok sportjának.

A kutya sportértékéről

Manapság a sportágaknak egyre inkább reklámértékük van, sportértékük háttérbe szorul. A szabadidő-sportban sem azt űzzük, ami legközelebb áll hozzánk hanem amit lehet. No itt egy jó lehetőség, amit talán így még nem gondoltunk meg.

Ha egy kutyát egészen kis korától kezdve naponta megsétáltatunk, minimum kétszer de lehetőleg háromszor, és séta közben az első hónapokban erősen odafigyelünk rá, akkor nagy jutalomban lesz részünk: fegyelmezett lesz az utcán és jól fegyelmezhető marad az erdőben is. Eleinte érdemes pórázon vezetni, ezt ő úgy éli meg, hogy egészen szorosan tud kötődni gazdájához. Később viszont, ahogy az állat mozgásigénye növekszik, lehetőségünk van arra is, hogy póráz nélkül sétáljunk vele akár a legforgalmasabb környezetben is. Ekkor a kutya háromszor-négyszer annyi távolságot tesz meg, mint mi. Megédesíti a sétát az, hogy egyáltalán nem kell figyelni rá, csupán jelen van, és szépen mozog. Szükség esetén füttyszóval is visszahívható.

Otthon, amíg fiatal a kutya, addig a séta a mindene. Hazaérkezésünkkor gazdáját mintaszerű fogazata és húsos ínye kivillantásával, mosolyogva üdvözli. Ha csak felállunk székünkből, ő már mérlegeli, hogy ebből séta lesz-e. Szóval a kutya gazdája bizonyos nyomás alatt áll, és ebben áll a kutya igazi sportértéke. Lehet futni is vele, bár neki nincs valami nagy véleménye ekkor a mi sportteljesítményünkról. Már inkább próbára tehetjük őkelmét, ha bringázunk mellette. Kerékpározni valóságos élmény a társaságában: gazdája hatalmas erdőségeket járhat be vele, olykor jól jön a kutya határozott fellépése, bizonytalan helyzetekben az iránymutatása, a hosszabb erdei lejtőkön meg jó felvenni vele a versenyt. A jobb négylábú 45km/órával tud nyargalni, hosszabb lejtőkön ezt kerekező gazdája rövid időre felülmúlhatja és akkor igen kifejező bosszúságot lehet a képére csalni. Igazi élmény a kutyával úszni menni. Egyedül a vízre telepített "eurohattyúktól" (mindenütt ez a típus úszkál ma a genfi tótól a mazuri tavakig) fél, mert ha megközelíti őket, akkor ezek sziszegve kiterjesztik szárnyukat és kiegyenesedve jóval az úszó kutya fölébe emelkednek. Végül megemlítem, hogy síző gazdája mellett minden belevaló kutya megrészegül, mert a többi csúszkálót sajátos mozgásuk miatt a kutya nyulaknak tekinti és levadássza.

A jobb kutyákon meglátszik, hogy korábbi életében valaki más lehetett. Krúdy számára, tudjuk, a bor nem más, mint szőlőfürtté változott asszony. Az én kutyám olyan nagy bűnöket elkövetett nagyúr lehetett egykor, talán egyenesen egy kicsapongó középkori pápa, hogy lelke büntetésből most csak egy kutyának ütött ki.

Minden kutya beéri azzal a maradék szeretettel, maradék hellyel és maradék idővel, amit kaphat tőlünk, közben pedig mindenét nyújtja számunkra, amit tud. Cserearányban az ilyesmi kétségtelenül a legjobb üzlet amit ember köthet világon.

2005/11/17

Óraátállítás




A magam részéről körülbelül most kezdem megszokni az immár három hetes téli időszámítást. Kicsit utánanéztem, másnak is igen kellemetlen az átállás.

Évente tehát hét téli hónapig mérjük az időt pontatlanul, és mindössze öt olyan nyári hónap van, amikor a Nap állása szerinti idő megegyezik a hivatalossal. A nyári intézkedés célja az, hogy a lakosság szokásos ébrenléti ideje - a reggel 7 és este 10 óra közötti periódus - minél nagyobb mértékben essen egybe a természetes fénnyel. Ez a szemnek is kényelmesebb, és a világításra felhasznált energia mennyisége is csökkenthető. Arról már nem szól a fáma, hogy az egyéb energia felhasználása viszont, mindenekelőtt az üzemanyagé növekszik.

A Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. Tapasztalatai szerint az október végi óraátállítás után rendre 4-5 százalékkal csökken a villamosenergia-használat. Ez az érték azonban csak az első két-három hétre igaz, utána a fogyasztás visszaáll a korábbi átlagértékre!

Tavasszal nagyjából ugyanez a helyzet, ám olyankor az élettani hatások sokkal erőteljesebbek lehetnek, mint amennyit a spórolással tudunk kompenzálni. Az átállás következtében teljesítményünk visszaeshet, közérzetünk pedig átmenetileg rosszabb lehet - belső óránk ugyanis lassabban alkalmazkodik, mint a tudatunk.

A statisztikák szerint az átállást követő hétfő délelőtt megugrik a balesetek száma. Az Egyesült Államokban a 90-es években készült egy azóta meg nem ismételt, de unos-untalan idézett felmérés. Összehasonlították a tavaszi óraátállítás előtti és az azt követő hét nap baleseti statisztikáját, és kiderült, hogy az átállást követő napokban 6 százalékkal megnőtt a halálos kimenetelű balesetek száma. Kanadában a növekedés még nagyobb mértékű, több mint 7 százalékos volt.

Azt is olvasom, szó van arról, hogy Szibéria fölé az űrbe tükröket lőnének fel, hogy világosabb legyen...

2005/11/15

Aforizma

Régen a mérnökök tiszteletreméltó szakmáját a humán értelmiség gyakran szakbarbárnak tekintette. Ma minden lenézés nélkül inkább azt mondhatjuk: szakbarbár az, aki a polgárokat foglalkoztató fő kérdéseket, a korszellemet a keresőgépekbe leggyakrabban táplált kérdésekből igyekeznék kiolvasni.

2005/11/12

Utóhang a nyugat-európai gyújtogatásokhoz


A franciaországi társadalmi nyugtalanságról már sok mindent elmondtak. Az elemzések arra is rávilágítottak, hogy a rendszer nem tudja integrálni a bevándorlók leszármazottait. Véleményem szerint azonban ez pongyola szóhasználat: az integrációjuk ugyanis maradéktalan.

Az egykori észak-afrikai vendégmunkások mai utódai lakásokban élnek, amelynek a bérét az önkormányzat támogatja. Ha nincs jövedelemük, akkor élelmiszerjegyet kapnak. Ingyenes iskolába járnak és ingyenes korlátlan egészségügyi ellátásban részesülnek. Az élet alapfeltételei tehát egy minimális szinten adottak számukra. Ami az ő életvilágukban az emberi élethez hiányzik, azt jobban fedi az a fogalom, hogy társadalmi részvétel.

Ez felöleli mindenekelőtt a munkalehetőségeket; majd azt, hogy házastársat ne kényszerüljenek egykori hátrahagyott hazájukból hozatni, hanem jelenlegi környezetükben is esélye legyen a párválasztásnak; el egészen az olyan szubtilis tényezőkig, mint a kirekesztés sok fájdalmas megnyilvánulása elleni szívós és lassú előrehaladás.

A nyugat-európai országok tehát elhúzódó rendszerváltozáson mennek keresztül, amelyet akár sodróbbnak is tekinthetünk a magunkénál (a kép nagyjából visszaadja a mienk tényleges horderejét), a pusztán politikai felépítményt váltókénál. Hiszen a bevándorlással ezekben a nyugat-európai országokban a társadalomnak maga a húsa cserélődik, ami mégiscsak nagyobb kihívás!

2005/11/05

Felszólalás a TIX konferencián


Egy a civilszervezetek finanszírozásáról rendezett tudományos kamaravitán fogalmazódott meg a minap, hogy az egyik legtöbbet használt fogalom a "forráshiány" kevéssé állja meg a helyét. Ugyanis a világon minden nonprofit szervezet mindenkor forráshiányos. Bármikor készek elfogadni és feladataik jobb ellátására fordítani új pénzforrásokat. A forrráshiány ennyiben zsurnalisztikai fogalom, csakúgy, mint az alulfinanszírozottság.

Valódi és mérhető különbséget inkább úgy tehetünk az adományokra pályázó szervezetek között, hogy a kapacitások kihasználtságát vizsgáljuk. Ekkor világosan beazonosíthatók azok, akik csak síránkoznak (mint mindenki e hazában), illetve akiknek megvannak ugyan a humán erőforrásaik és infrastruktúrájuk az igényesebb feladatvállaláshoz, de nem jutnak hozzá az erőforrásaik teljes kihasználásához szükséges többletfinanszírozáshoz.

Ez utóbbi célcsoport pozitív megkülönböztetésén érdemes kutakodni - amúgy ez volt a tanácskozás célja. Érdemes tehát azon gondolkodni, miképpen lehetne jobban orientálni az adománytevőket, hogy hatékonyabb legyen a ritkás hazai adományforintok allokációja, célrairányítása.

Ugyanezen a megbeszélésen felmerült az is - ugyanezen tudományos célt: azaz egy praktikus jelzőszámot keresve - hogy a "közhasznúság" fogalma kevéssé alkalmas arra, hogy keresett jelzőszámunkkal védjegyet állítsunk ki egyes civilszervezetek számára, míg másokat "elmeszeljünk" a befektetők, akarom mondani az adományozók előtt. Az a szervezet lesz ugyanis közhasznú, amely az állami szociálpolitika által megjelölt célokat követi. A civil értékek azonban inkább akkor juthatnának érvényre, ha az adományforintokért versengők "társadalmi támogatottságát" mérhetnénk meg! Egy erre utaló jelzőszám lehetne az, ha a "védjegykiállítók" azt hasonlítanák össze, vajon hány önkéntese van a pályázónak, vajon hány helyről húz (akármilyen kicsi) támogatást.

Ez a konferencia a készülő TÁRSADALMI IGAZSÁGOSÁGI INDEX megalkotásának módszertani problémáiról szólt. A kutatási beszámoló szerzői Hegyesi Gábor, Talyigás Katalin és Fekete Orsolya. A képen a TIX atyja, Hegyesi Gábor látható.

2005/11/04

Európa-erőd

Így néz ki Európa határa egy érzékeny helyen, az észak-afrikai spanyol enklávéban, Ceutában. Mi több, nemrégiben még lövések is dördültek itt, mert Európába igyekvő migránsok túlságosan megközelítették ezt a "műszaki létesítményt", vakmerően talán még létrát is támasztottak neki.
Az 1961-1989 között állt ormótlan berlini faltól tehát az különbözteti meg ezt a határőrizeti megoldást, hogy az egyik a kitörést akadályozta, ez pedig a betörést. A magasrangú egykori keletnémet funkcionáriusok azonban, akiket börtönbüntetésre ítéltek a fal kapcsán, a tűzparancs miatt marasztalták el, nem a védett irány miatt.
E komor gondolatokat elhessegetve ez a határzár engem arra az egykor volt tihanyi pártüdülőre emlékeztet, amelynek szögesdrót kerítésének felső harmada az építtető tréfájából (és az állampárt tudatalattijának tréfás manifesztációjaként) befelé hajlott: az is a kitörést akadályozta, nem az illetéktelen behatolást. Posted by Picasa