A szeptember-októberi utcai zavargásokba torkolló tünteséssorozat értelmezhető úgyis, mint a XXI. század első politikai hatalomátvételi kísérlete, mint egy
puha államcsíny kísérlete.
A huszadik században szinte valamennyi puccs sikerrel járt: Kun Béla majd a rákövetkező Horthy Miklós egymás kezéből ragadták ki a politikai hatalmat. Szálasi puccskísérlete, a mögötte álló megrokkanófélben lévő európai nagyhatalommal szintén egy nap leforgása alatt sikerrel járt, a főtisztek mind felesküdtek. Kádár János is természetesen puccsal került a hatalomba. Vajon mi változott a XXI.századi magyar társadalomban, hogy ez a mostani hatalomátvételi kísérlet elhalt? Természetesen most nincs nagyhatalom, amely ösztönözne a demokratikus játékszabályok felrúgására, és fegyver sincs közkézen. De úgy érzem, valami a társadalom szövetében is megváltozott. Az alábbiakban keresem a megoldást:
A tömegdemokráciákban a politikát „színreviszik”. Ez azt jelenti, hogy a média közvetítette programokban alaposan elválhat egymástól a látszat és a valóság: a színház ugyanis definíció szerint virtuális valóság. Ilyenkor megjelenik a „politikai marketing” fogalma és vele együtt a „spin” (csúsztatás) fogalma is.
A politika színrevitele azt is jelenti, hogy a választók célcsoportokra oszlanak. Amikor megszólítják az egyiket, az nyugodtan ellentmondásban lehet azzal, amit akkor mondanak, amikor egy másik célcsoportnak címezik a mondanivalót. Ezek ugyanis sohasem állnak össze egybe! Egy néppárt így gátlás nélkül mondhat egymásnak tökéletesen ellentmondó dolgokat is, mert ha jól, kommunikálja, senkinek sem fog feltűnni. A választók pedig egyelőre olyan lelkiállapotban vannak, hogy hiszik is, amit kommunikálnak nekik, meg nem is. Ez az előállított lelkiállapot alkalmas lehet választásokon a többség megszerzésére, de kevéssé alkalmas forradalom kirobbantására.
Ha pedig ez a magyarázat nem jó, akkor már csak egy válasz marad: ez az államcsíny most azért nem sikerült, mert puha volt. Csak fegyveres úton megy a dolog...
