Ami az összeurópai szolgáltatási irányelvből (Bolkestein) kimaradt

Elfogadták az új szolgáltatási direktívát. Én itt összeszedtem mindazt, ami a politikai egyeztetések során kimaradt belőle és nem léphet hatályba.

Az irányelv alapvető célja, hogy biztosítsa a szolgáltatásoknak az Európai Unió alapszerződéseiben garantált szabad áramlását, vagyis azt, hogy bármely, az EU-ban bejegyzett cég korlátozások nélkül nyújthasson szolgáltatásokat bármely uniós államban. Ennek megfelelően a szolgáltatás helyének megfelelő állam korlátozhatja majd a szolgáltató tevékenységét, ha veszélyeztetve látja köz- és szociális biztonságát, közrendjét, illetve környezetvédelmi, közegészségügyi kifogásokat támaszt. (Az elfogadott verzió szerint nem korlátozhatnák viszont a szolgáltatót fogyasztóvédelmi, szociálpolitikai érvek alapján). Az irányelv nem érintheti a szociális jóléti célú szolgáltatásokat, a szociális lakások finanszírozását, az azzal kapcsolatos segélyezési rendszert, a családok és a fiatalok támogatását célzó gyermekgondozási és családi szolgáltatásokat, valamint a tipikusan jóléti célokat szolgáló oktatási és kulturális szolgáltatásokat.
Nem lesz hatályos a jogszabály az ideiglenes munkaközvetítő ügynökségekre, a kikötői, a biztonsági és a közlekedési szolgáltatásokra, utóbbiba beleértve a városi tömegközlekedést, a taxikat és a mentőszolgálatokat.Az irányelv nem foglalkozik az állami vagy magánszervezetek részére fenntartott általános gazdasági érdekű szolgáltatások liberalizációjával, az állami szolgáltató szervezetek privatizációjával, a szolgáltatói monopóliumok felszámolásával, a tagállamok által nyújtott állami támogatásokkal. Az irányelv nem érinti az egyes tagállamoknak azt a szabadságát, hogy a közösségi szabályokkal összhangban meghatározzák, mit tekintenek általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak, hogyan kell e szolgáltatásokat megszervezni és finanszírozni, és milyen egyedi kötelezettségek vonatkozzanak rájuk. Az irányelv nem érintheti a tagállamok büntetőjogi, társadalombiztosítási és munkaügyi (például a foglalkoztatási feltételekkel kapcsolatos, többek között a munkaegészségügyi és munkabiztonsági, valamint a munkáltatók és a munkavállalók közötti kapcsolatokra vonatkozó jogszabályi vagy szerződéses előírások) szabályozását.
A szövegtervezet szerint az irányelv teljes mértékben tiszteletben tartja a kollektív szerződésekkel kapcsolatos tárgyalásokhoz, a kollektív szerződések megkötéséhez, kibővítéséhez és érvényesítéséhez való jogot, valamint a sztrájkhoz és a szervezett fellépéshez való jogot a tagállamok ipari kapcsolatait szabályozó rendelkezéseknek megfelelően. Nem terjedhet ki a jogszabály az állami vagy a magánkézben lévő egészségügyi intézmények által nyújtott szolgáltatásokra sem. Az EP törölte a tervezetből a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó részeket.
A jogszabály ezen túl nem sértheti a kulturális vagy nyelvi sokszínűség, illetve a média pluralizmusának védelme vagy előmozdítása érdekében hozott közösségi vagy nemzeti intézkedéseket. Már az EB javaslatában is kivették a majdani irányelv hatálya alól a pénzügyi és szállítási szolgáltatásokat (utóbbiaknál kivéve az emberi maradványok és pénz szállítását), valamint az elektronikus kommunikációt. Nem terjed ki a jogszabály a jogi, egészségügyi, audiovizuális szolgáltatásokra és a szerencsejátékokra, valamint például a közhivatalt betöltők által végzett közokirat-kiállítási és hitelesítési tevékenységre sem.

A legjobb munkaerő is elbitangol, ha nem néznek rá

Sporttársam testnevelő tanár, közelről figyelemmel kíséri az élsport rezdüléseit. Az érdekesebb fejleményeket két szusszanás közben elmeséli nekem is. Most Roger Federer esetét taglalja, aki bár nagy és szimpatikus teniszező, de tanulságosan csapnivaló munkaadó.
Federer nem alkalmaz edzőt. Ez nem azt jelenti, hogy ne készülne a versenyekre, ne teniszezne naponta. Partnerei vannak (gondolom minden napra más :-) de edzője abban a hagyományos értelemben nincsen, hogy valaki irányíthatná őt, kézbe vehetné a felkészülését vagy tükröt tartana elé a pillanatnyi teljesítményéről. Arra sincs szüksége, hogy meccs közben összeakassza a tekintetét egy szakemberrel, aki szemvillanással biztatná, orientálná őt.
Egy ausztrál szaktekintélyt mégis évek óta alkalmaz a világelső - különös munkaköri leírással. Az "edző" feladata abban áll, hogy nézze meg neki minden mérkőzését. No nem kell jelen lennie, tökéletesen elég, ha televízión követi az összecsapásokat, úgyis közvetíti minden tévé minden meccsét.
Ha pedig Roger számára a meccset követő önreflexió során valami tisztázatlan kérdés marad, akkor kerülhet majd rá a sor, hogy megbeszéljék a dolgot. A feladat tehát nem abban áll a tanácsadó számára, hogy erőt merítsenek belőle, még csak nem is abban, hogy az esetleg önemésztő tépelődésekből kiemelje a versenyzőt, még kevésbé abban, hogy holtpontok leküzdésében adjon tanácsot - egyáltalán ne adjon semmiféle tanácsot. Csak észrevételt, azt is, csak ha kérdik. Egy-egy észrevétel, mi miért alakult úgy, kétségtelenül rávilágíthat rejtett összefüggésekre, amit csak a legjobbak ismernek. Hol került először homokszem a gépezetbe? Melyik első szervát ütötte meg túl erősen, szétzilálva ezzel a saját játékát, kezének érzékenységét? Stb, stb.

Nos Roger évekig nem kérdezett semmit, csak menedzserén keresztül utalta havonta a megállapodott vaskos summát. Hosszú évek óta van már az élvonalban ez a még mindig szemtelenül fiatal versenyző, de soha nem hívta fel "edzőjét", soha nem tartott igényt véleményére. Egészen a legutóbbi alkalomig, amikor telefonált neki és kérdezett valamit. Az ausztrál azonban szárazon csak annyit válaszolt neki: sajnos éppen nem látta a szóban forgó mérkőzést...

Szerencsejáték mint állami monopólium

Magyarországon 1957 óta van lottó, a dátum egyáltalán nem véletlen: még az akasztások idején ez volt a későbbi kádári kompromisszumok beharangozója. A szerencsejáték a maga óriásnyereményeivel az a műfaj, amely a társadalmi egyenlőség elvét a legnyilvánvalóbban megsérti. Ezért az a társadalmi berendezkedés, amely komolyan vette ezt az elvet - ma már Amerikában is repedezik a szerencsjátékoktól való ózkodás - valláserkölcsi vagy ideológiai okokból tiltotta. Mivel az egyenlőség elvének helyére ma az esélyek egyenlősége lépett, a szerencsejátékok ma a mindennapi élet részei. A régi tiltás olyannyira feledésbe ment, hogy ma még hirdetni is szabad szerencsejátékokat, pedig a szintén szenvedélybetegséggel határos dohányzásról már régen nem lehet szabadon kommunikálni.

Fortuna asszony vállalkozói kamarát is alkotnak. Az ötven céget tömörítő Európai Lottózók egyesített évi bevétele eléri a 25 milliárd eurót. Szemben a magántársaságokkal ők "ügyekbe" forgatják vissza a pénzüket, úgy mint oktatás, kultúra, sport. (Mondanom sem kell, Magyarországon nem az első kettő szféra kap belőle). Pedig nálunk van sportfogadás is. Németországban például nincsen, mert ott tudják, hogy nem bölcs dolog tovább emelni a tétet a focimeccsek amúgy is kétes kimenetelével kapcsolatban a rendre felbukó csúszópénzeken túlmenőleg.

Sok európai országban, így nálunk is, a játékosok megkopasztása, még internetes fogadások korában is, egyelőre állami monopólium. De nem sokáig,hamarosan üthet az óra a magyar állam monopóliuma fölött. Három évvel ezelőtt az úgynevezett Gambelli-ügyben az Európai Bíróság elmarasztalta Olaszországot, mivel akadályozni kívánta a határokon átívelő fogadást. A taláros testület szerint egy tagállam nem korlátozhatja a játéküzletet a közrend fenntartására történő hivatkozással, miközben maga bátorítja ezt a tevékenységet az államkincstár bevételeinek növelése céljából. Nem sokkal ezután a Bizottság előterjesztette a szolgáltatási irányelvre vonatkozó híres és előremutató javaslatát (a "származási ország" fogalmának bevezetésével ez olyannyira előremutató lett, hogy nem egykönnyen lesz belőle valami is), amely magában foglalta a szerencsejátékokat is a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvének értelmében.

Ha a nemzeti szerencsepiacok jobban megnyílnának, akkor persze a különböző nemzeti szabályok még sok koordinációs feladatot okoznának (országonként változó például, hogy hány éves kortól űzhet valaki szerencsejátékot). Az igazi gond azonban, véleményem szerint, másutt keresendő. Rengeteg magáncég, köztük a legnagyobbak, így a nálunk oligopóliummal felruházott kereskedelmi televíziók is, rejtett szerencsejátékokat űznek az emeltdíjas betelefonálós nyereményjátékaikkal. A meglovagolt kiskapu a ? tudásalapú ? játék. Hiába, a tudásalapú társadalomban ez előtt a varázsszó előtt minden hatóságnak meg kell hajolnia.