Alvilág-felvilág és terrorizmus: amit a hálózatokban folyó pénzmozgásokról tudni lehet

Sok vállalkozó kerül olyan helyzetbe, hogy a jogszabályi környezetben valahol szorítja őt a cipő. Nem tud előrelépni, akadályozza őt pedig megvolna mind a kapacitása, mind pedig a szakértelme vállalkozása bővítéséhez. Ekkor sokan közülük elszánják magukat arra, hogy megfelelő (felső) kapcsolatot keressenek és előállhassanak kérésükkel.

Aki ilyen körülmények között kér egyszer valamit, annak feltételül azt szabják: fogadjon majd el a közeljövőben számlát néhány előre megadott vállalattól. E vállalatok aztán tovább porlasztják az eredetileg megállapított vesztegetési összeget - egészen a végcél felismerhetetlenségéig.
Ez így van az alvilágban, ahol azt lehet kérni, hogy tegyenek félre valakit az útból és így van a politikai felvilágban is, ahol a befolyásukkal ekként üzérkedő pártfinanszírozóktól - akiket persze meg lehet érteni, mert a demokrácia nem gondoskodik eléggé a pártüzemről - azt lehet kérni, hogy egy jogszabály vagy kiírási feltétel változzék meg.

A terrorizmus hálózatai minden jel szerint inkább az alapítványi logika szerint működnek. Adott néhány politikailag túlfűtött olajmilliárdos, akik létrehoztak egy nagy célvagyont, amelynek befektetésével mit sem sejtő szakemberek foglalatoskodnak. A célvagyon hozadékát azonban nem mind fektetik újra be, hanem az eredeti "küldetési nyilatkozattal" és az alapítók eszmevilágával, politikai szándékaival megegyező módon használják fel. Például forradalmi szervezetek működési kiadásainak fedezésére. Igy infrastruktúrára, fedett lakásokra, robbanóanyagra, fegyverre és kommunikációs eszközökre.
E szervezetek, mint igazi civilszervezetek saját kezdeményezésre alakulnak meg, senki nem hívja életre őket, hanem valamely helyi felháborodásból merítik ágenseiket, a harag gyermekeiként a gyűlöletből táplálkoznak. Ezek az ágensek azután, informáltságuk szintjének megfelelően "pályáznak", azaz felső kapcsolatot keresnek valamely a témába vágó finanszírozóval. A finanszírozók pedig, mint minden alapítványi kurátor, abban érdekeltek, hogy hatékonyan használják fel a célvagyont, őket is elszámoltatják erről.



A könyborítók Loretta Napoleoni, a Magyar Nemzeti Bank egykori ösztöndíjasának, a téma szakértőjének monográfiájáról valók.

Szuperhatalom

Kialakulófélben lévő vélemény, hogy az USA hatalma leáldozófélben van. A NATO-n kívüli világ olyannyira összetetté és jómódúvá vált, az Európával fenntartott politikai kapcsolatok pedig olyannyira bonyolultak és versenyelemekkel telítettek, hogy ezt a szintet már Amerika sem bírja - nem tud egyedül a világ csendőre lenni. Nem tud rendet teremteni Irakban, magára szabadította a világ kétes elemeit és szemmel láthatólag nem képes - sem diplomáciai sem pedig katonai eszközökkel - megálljt parancsolni az iráni fegyverkezésnek.

Kína, Oroszország és India tényleg felemelkedőben vannak, de mindegyik felemelkedésének megvan a maga korlátai. Oroszországban például az államkincstár tényleg jól áll, de nem merik az államháztartáson kívülre szivárogni a pénzt, tehát nem merik projektekre elkölteni, mart azok soha sem valósulnának meg, csak lenyúlnák a ráköltött forrásokat. A dúsgazdag muzulmán világ pedig számottevő ipari és tudományos kapacitás nélkül van! Csak fegyvereseik vannak illetve - ami szintén az erő látszatát kölcsönzi nekik - képesek arra, hogy biomasszának tekintsék a lakosságukat.

Nekem ezért inkább az a (tréfás) meglátásom, hogy Amerikának akkora befolyása maradt még mindig, hogy azon kellene gondolkodni, hogyan lehetne az amerikai elnökválasztást az egész világra kiterjeszteni, hiszen mindenkinek közös tétje az, milyen lesz az amerikai politika a világban...

Válasz egy körkérdésre

Az én észrevételem szerint idegen nyelvet "tanulni" (szigorú tanáradta rend szerint, drill-lel, házi feladatokkal) csak az első alkalommal szükséges. Legjobb ezen minél fiatalabb korban átesni (manapság, mint ismeretes, a kamaszkor úgy negyvennel zárul)! Az első idegennyelv elsajátítása - értsd használhatóvá válása - olyan biztonságot kölcsönöz a nyelvtanulónak, hogy a további nyelvek már ragadni fognak rá, ha lesz ideje és energiája foglalkozni újabb nyelvekkel. Ez a "ráragadni hagyó" nyelvanulási forma már felnőttre szabott és lehet akár egészen más, egészen egyedi. A lényeg: a nyelvtant nagy vonalakban áttekinteni, majd arra koncentrálni, hogy az elénk kerülő ismeretlen szavakat MIND kikeresni és feljegyezni. Például egy WAP-os telefon erre tökéletesen megfelel. Tehát nem igazán szükséges már biflázni, memorizálva megtanulni, mert ezek az új szavak, főleg ha néhányszor elmormoljuk magunkban és később igyekszünk visszaemlékezni rájuk, olyan negyven-hatvan százalékos arányban maguktól megragadnak. Kiváltképpen így van ez, ha igyekszünk sokat olvasni az éppen elsajátítás alatt álló idegen nyelven - szintünknek megfelelő nehézségű szövegeket. Ilyen könnyített mindennapos olvasási lehetőség, ha a (feltehetőleg ebben a korban már kívülről ismert) Windowst a megmunkálás alatt álló nyelven telepítjük számítógépünkre; vagy a rádióból már megismert napi hireket elolvassuk valamely idegen nyelvű hírportálon is, stb.
Az én megélt tapasztalatom szerint ez a hozzáállás a legmegfelelőbb az "élethosszig tanulás" modern körülményei között. Ha valaki szereti a nyelveket és persze megtalálja a hasznosítás módját is (ami a mai kiélezett versenyhelyzetben olykor bizony nehezebb, mint a nyelv megtanulása) akkor ez a módszer olyannyira sikeres is lehet, hogy velem együtt sajnálni fogják, hogy - amiképpen szerelmünk is csak véges számossággal lehet - sajnos a nyelvek közül sem tanulhatjuk meg mindegyiket...