2006/10/06

Politikai hazugságok

Sohasem foglalkozom ezeken az oldalakon aktuálpolitikával. Most is csak távolról érintem - "mindig ott kezdem, ahol a sajtó abbahagyja".

Amit a politikában hazugságon értenek, az mindig csúsztatásokból áll össze. Tehát nem cáfolható dolgokról van szó, hanem játékról a jelentésárnyalatok között. Kis hazugság=egy csúsztatás, nagy hazugság=sok csúsztatás. A jelentésárnyalatok kreatív egymásba csúsztatása, az árnyaltan többértelmű beszéd amúgy - a politikán kivül - a nyelvteremtés szépírói eszköze. A politikustól persze ilyesmit nem vár az ember, fontosabb a kiszámíthatóság. Azt pedig akkor érjük el, ha megbízhatóan és egyenesen beszélünk.

Három érzékletes példa az ártalmatlan csúsztatásra, amelyeknek mégis határozott közpolitikai következményei vannak. A Normafa és a János-hegy között az erdei hegyoldalban hihetelenül nagy területen elterpeszkedve hivalkodó szálloda bújik meg. Mivel természetvédelmi területen van, nevében ott díszeleg a sportszálló megjelölés. Valójában azonban létével inkább megnehezíti a soportolást, hiszen olyan autóforgalmat gerjeszt, amely miatt nem kényszeríthető ki a Jánoshegyi út átengedése a kerékpárosoknak és kocogóknak. Nem szólva arról, hogy a turizmus mai állapota miatt minden szálloda ma jobbára inkább irodaház: a szobákat igen gyakran vállalkozók bérlik tárgyalónak, irodának. Így van ez a hegyen is.

Amikor kozmetikai vagy más problémánkkal magánklinikához fordulunk, akkor vegyük észre, hogy a tulajdonos ezzel a megjelöléssel - ártatlan csúsztatással - az oktatással is foglalkozó gyógyintézmények tekintélyét próbálja verbális úton megszerezni magának.

Amikor pedig a 7-es úton igyekszünk a Balatonról Budapestre, akkor egy ponton a fővárost védő légvédelmi állások nyomaira bukkanunk a hetvenes-nyolcvanas évekből. Tűzvezető tornyokat láthatunk messziről vakondtúrásnyinak látszó silótetőkkel. Álcázásul - vagy ki tudja talán éppen figyelemfelhívásul - annak idején védőerdőt telepítettek köréje, amely még ma is, bár már igen elmosódottan, a facsoportok elrendezésében a PAX szót rajzolja ki. Ez is csúsztatás a javából: a katonaság, amely a "békét védi". Bizony a pártállami kommunikációban szabály volt, ha a béke szót halljuk, keressük a katonákat!

2006/10/04

Forgalomcsillapítás - ki kit csillapít?


Sohasem kedveltem az "újgazdag" kifejezést. Gyakorlatilag ezt ma már a gazdagság szinonímájaként használják. Véleményem szerint azonban sokan nem helyesen használják ezt a szót: ebben az esetben ugyanis nem annyira az életszínvonalról van szó, mint inkább a kulturális csököttségről. A régi gazdag is lehet tehetős, de ő már - mivel régen az - viselkedésében felnőhetett hozzá.

Buda számos elegáns útján - no nem a főútvonalakra meg a sugárutakra gondolok, hiszen ott bérházak állnak - pompás, régi családi házak, valóságos paloták állnak. Ez a régi gazdagok élőhelye. A róluk nyíló mellékutcákban pedig a közelükbe törleszkedő újgazdagok házai állnak.
Nos, valóságos szabállyá érik lassan, hogy nem az úton, hanem ezek mellékutcáiban történik a forgalomcsillapítás. Pedig, amikor ezek az utak és a hozzácsatlakozó utcák megépültek, akkor szélességben még alig volt köztük különbség. Ma már az út az egymást követő átalakítások után relatíve sokkal szélesebbé vált, az utca pedig a kertek előnyére és a járdák hátrányára egyre elkeskenyedik, fekvőrendőrök és zónázótáblák jelennek meg, majd a folyamat betetőzéseképpen odakerül az átmenőforgalom tilos tábla is.

Valószínűleg az állhat e humánökológiai folyamat mögött, hogy a régi házakban már rég nem az eredeti lakók lakoznak, hanem a felosztott lakányok "jött-ment" lakói. Az erő, a pénz és a befolyás a mellékutcákban van ma.