2006/11/29

Mégis csak van valami ebben a Brüsszelben

A brüssszeli bizottság a roaming-díjak megfékezésére, Európán belül a "külföldi" és belföldi díjtételek és tarifák csökkentőleges egységesítésére készül. Ezt én jó európaiként helyeslem, egy friss élmény alapján azonban most át is élem.

Külföldön vagyok és valakitől hívást kapok a mobiltelefonomra. Jól tudom, hogy kurtán-furcsán beszélni valakivel, az nem szép dolog, de azt is tudom természetesen, hogy egy hosszabb beszélgetésbe bonyolódni, az egyelőre valósággal egy anyagi katasztrófával ér fel.
Ezért - látván a hívó személyét és tudván, hogy nem fontos hívásról van szó - nem veszem fel a kagylót. A szolgáltatóm mégis leszámláz nekem egy perces beszélgetést, az ismert égbekiáltó áron. Mi több, ha nem vagyok eléggé elővigyázatos, és nem számolom fel az amúgy teljesen felesleges hangpostafiókot, akkor a nem fogadott hivás hangpostára fut, és az ott eltöltött kéretlen perceket is leszámlázzák. Jól rámutat a hangpostafiók szerepére a mobilszolgáltatók üzleti modelljében az, hogy csak néhány csengetést engedélyeznek, alapértelmezésként majd jön a fiók.
Felszólalamlásra azt a szemtelenséggel is felérő tanácsot adják, hogy ha kikapcsolva hagynám a telefonomat, akkor nem fenyeget ilyen veszély.

2006/11/26

Aforizma

Igyekszem magyarázni, mit is jelent az, hogy lip service. Tehát például amikor társadalmi problémákat csak a politikai retorika szintjén kezelnek, de valójában nem oldanak meg.
Olyan ez, mintha a kiáltó anyagi egyenlőtlenségeket azzal próbálnók enyhíteni, hogy - amúgy teljes joggal - rámutatunk: bár a nappalok színvonalas eltöltése valóban a gazdagok monopóliuma, azért az éjszakákkal más a helyzet. Az éjszakák tartalmassá tétele ugyanis már inkább a boldog emberek előjoga, semmint a gazdagoké.

A képmelléklet Fényes Adolf: "Csendes boldogság" c. képét mutatja

2006/11/25

kultúrpesszimizmus


A mai felsőoktatásban a diákok - és ez bizony nem sápítozás, hanem kőkemény realitás, amely olyan kulturális zuhanással egyenértékű, mint a korai középkorba csöppenni a római birodalomból - ma nemigen vesznek kezükbe könyvet. Amikor keresnek valamit, rendre a weblapok nyújtotta tudáshoz fordulnak, a weblapok közvetítette tudást kereshetik csupán.


Már nem szükséges a túléléshez könyvtárba járnia a diáknak, de még nem kapja meg a tudásnak azt a tárát az interneten, amit egy könyv- és folyóirattárban meg lehet szerezni.
Ennek a csököttségnek ugyanakkor nincsenek tudatában! Nem tudják, hogy a keresőgépek csak weblapok között meritenek, a könyvekből nem. Csak a tartalomszolgáltatás keretében létrehozott tudást látják a gépek, még a blogokat sem, és így csak ezt látják a diákok is.

Ha valaki erre azt gondolná, hogy nosza, szkenneljük be hát a könyveket, akkor igaza van, csak éppen nem számol az üzleti realitásokkal. Nem véletlen az, hogy olyan nyögvenyelősen megy a könyvekben elraktározott tudáskincs digitalizálása.