Erőpolitika

Egy érdekes ellentmondás rejlik a városi kerékpározás közmegítélésében. Mint ismeretes, kerékpározni jó és az bringázás ökológiai "lábnyoma" (káros környezeti hatása) is kisebb, mint a többi közlekedési módozatnak.

Erre a kedvező közmegítélésre támaszkodva a kerékpáros közösség sikerrel képes a maga közlekedési kockázatait a nála médiahatás tekintetében gyengébb kommunikatív helyzetben lévő és ezért elhanyagolható lobbyerejű társadalmi csoportokra, mindenekelőtt a mediálisan tökéletesen arc nélküli gyalogosokra áthárítani – és büntetlenül a járdán biciklizni. Ha megkérdezünk egy az utca forgalmának sebességét a járdán is felvenni igyekvő kerékpárost, nem fogja-e alkalomadtán elütni a gyalogokat, akik nem látják és nem is hallják őt, azt fogja válaszolni, hogy ő vigyáz rájuk.

 

A mai városi közlekedés egy olyan kockázatközösséggé vált, ahol a veszélyforrások kiküszöbölése - a szükséges kerékpárutak gyors megépítése helyett - mások kárára történik. Az autósok vigyáznak a posztmodern összevisszaságban kergetőző motorosokra (hullanak szegények, mint az őszi legyek), a kerékpárosok viszont nem kérnek ebből, és inkább ők akarnak „vigyázni” a gyalogokra. A várospolitika hallgatólagosan partner ebben, mert vagy a járdán jelöli ki kerékpáros sávot, vagy pedig tűri a sima járdán biciklizést. A kockázat ilyen továbbhárításának „eredményeképpen” egyes nagyforgalmú járdákon, pl. a Villányi úton sok boltban és üzletben az ajtóra rá van írva, kilépéskor tessék vigyázni a kerékpárosokra…

Plágiumvádak

A plágium szó néhány évvel ezelőtt még nem volt része a politikai közbeszédnek. Manapság azonban nemcsak az egyetemek környékén, hanem a parlamentek házatáján is fejek hullanak és életpályák törnek ketté az idézés szabályainak be nem tartása miatt. A felsőoktatásban mindnesetre nagy súlyt fektetünk arra, hogy megtanítsuk a hivatkozások helyes használatára a hallgatókat.

Akik arra hivatottak, hogy ilyen eseteket ítéljenek meg, jellegzetes úton mennek végig: először őszinte felháborodás lesz úrrá mindenkin és az emberek lopást emlegetnek. Ez később átadja a helyét a rezignáltságnak - szélmalom harcnak tűnik itt minden erőfeszítés. Akárcsak a dopping ügyében, amelyet ugyan szintén kriminalizálnak a közvélemény és a hatóságok egyaránt, mégis megállíthatatlanul terjed és ma már, mint ismeretes, a lovak is doppingolnak.

A legpesszimistább hang azonban egy német filozófus szájából hangzott el: Peter Sloterdijk szerint napjainkban mindenki ír, de senki sem olvas. A kutatók pedig kiváltképpen nem. Plágium ügyekre mindazonáltal akkor kerül sor, ha valaki a szakemberek közül mégis olvasásra szánja el magát...