Verdi operáinak szövegkönyvéről

Lenézőleg szokták mondani valakire, aki kutyaütő a szakmájában: „annyit ért hozzá, mint Händel szakácsnője a zenéhez”.

Jó lenne utánanézni, nekem legalábbis valami azt súgja, a feltehetőleg termetes és cserfes angol szakácsnő annak idején legalábbis dúdolgatott egy ’s mást, amivel hozzájárulhatott a zenei életmű kialakulásához. Máskülönben nem alakulhatott volna ki ez a több nyelven is bevett szólás. Azért is gondolom ezt, mert ott van egy másik, még nagyobb zeneszerző, Verdi, akinek még a librettistája, Arrigo Boito is zeneszerző volt a saját jogán.

A régi tudományban és a művészetben máig is a rangsor az komoly dolog és mindenki betartja, ha egyszer kialakul.

-Mindig minden másképpen van!

Egy érdekes rádióműsorban Hüpereidészről beszélnek, a nagy ókori politikai szónokról és ügyészről (Kollütosz, Attika, Kr. e. 389 - Athén, Kr. e. 322). Előljáróban röviden idézem, amit a Wikipédia ír róla:

Platón és Iszokratész tanítványa volt, Démoszthenész kortársa, a tíz attikai szónok egyike. Pályáját Athénben kezdte mint törvényszéki védőügyvéd, utóbb politikai szónok lett, majd a vádat képviselő ügyész. Stílusa Démoszthenész patetikus és Lüsziasz egyszerűségre törekvő kifejezésmódja közti átmenetet jelentette. Mindössze hat beszédéből maradtak fenn töredékek, köztük: „Kata Démoszthenusz" (Démoszthenész ellen), „Hüper Lükophronosz" (Lükophrón mellett), továbbá „Epitaphiosz" (Emlékbeszéd, ti. a lamiai csata hősi halottai felett)
A szerzőhöz fűződő magyar vonatkozású érdekesség, hogy beszédeinek teljes szövegű kódexe megvolt Mátyás király könyvtárában, azonban annak halála után elveszett. Cuspinianus, a neves osztrák humanista 1512-ben Budán még kezébe vehette a kötetet, amelynek ezután nyoma veszett.

Nos az ókori Athénban akkor engedték, hogy valaki ügyészként részt vegyen egy tárgyaláson és képviselje a vádat, ha előtte hitelt érdemlően bizonyítani tudta, hogy ő érintett, személyesen érdekelt a dologban... Úgy gondolom, a dolgok ilyen állása némi magyarázatot igényel, hiszen ma abszolút fordítva áll a dolog - egyenesen kizárnák a képviselet lehetőségéből azt a bírót, ügyészt vagy ügyvédet, nem szólva az esküdtekről vagy ülnökökről, akik személyes érintettségét valaki kimutatná.

Az ókorban azonban még nem differenciálódott a jogi szakma és nem létezett ez az ügyészi hivatás. alkalomról alkalomra a polgárok vállalták el a dolgot, feltéve, hogy érdekeltek voltak a dologban. Mivel ezt egyben mindenki tudta vagy legalábbis feltételezte róluk, a tárgyalás működőképes volt. Ennek az önkéntersségnek mai maradványa az, hogy az esküdteket, ülnököket máig önkéntes alapon válogatják a polgárok közül. De szigorúan, csak ha semlegesek!

Üvegház-hatás

Nekem egyre jobban tetszik ez a feltételezett, csigalassúságú felmelegedés. A nyarak - mint ismeretes - legfeljebb nedvesebbekké válnak majd, de nem forróbbá. A tél pedig - tiszta Kalifornia itt Budapesten. Azt mondják kiegyenlítettebbek lesznek majd az évszakok. Üsse kő!

Amúgy azt a gázt, amely az üvegház-hatást okozza, úgy tudom a tehenek "lélegzik ki" a legnagyobb mennyiségben. A gyárkéményekre könnyű azt mondani, hogy tűnjenek el, az autók a benzinárak nyomán eleve ritkulófélben vannak. No de a jámbor szarvasmarhákra?

Az első lépés Bócsa új imázsa felé

Az új francia elnökjelölt magyar vonatkozásai közismertek. Itt egy eddig nem publikált családi fotó 1998-ból. Balról jobbra: Mama; Cecilia, a feleség; Nicholas, Bócsa község polgármestere, az apa Sárközy Pál.

Újságelőfizetés - Üzleti szokások - Vadkelet/Vadnyugat

A médiafogyasztási szokásaink manapság a legjellemzőbbek ránk. Régen az a szólás járta, mutasd meg barátaidat és megmondom ki vagy – ma minden bizonnyal ugyanennyit elmond rólunk az, hogy mit nézünk, mit hallgatunk és mit olvasunk. (Ha egyáltalán).

A nagy kínálatból én a Telehold c. lapot tüntetem ki figyelmemmel, sőt elő is fizetek rá. Időben érkezik, olcsó és informatív az engem érdeklő csatornákat illetően. Képeket is ad, meg van egy kis rovata, ahol a gyorsan sorjázó műszaki-vételi újdonságokról értesülhet az olvasó. Van azonban egy csököttségük, amely felszólamlásom ellenére is minden évben megismétlődik és nagyon zavaró: az éves előfizetés lejártának közeledtével nem értesítenek, nem küldenek csekket vagy más figyelmeztetést, hanem ha eljött az ideje, minden további nélkül leáll a kézbesítés. Mire az új keresztülmegy, kiesik vagy hat hét.

Van egy másik kedvenc hetilapom is, amely sajnos méregdrága és mivel külföldről jön, mindig késve érkezik gyakran akár a követő hét elejéig kitolva a hozzáférés idejét. Most év végén nem újítottam meg előfizetésemet, mert munkahelyem nagyvonalúan átvállalta ezt – mintha ösztönözni kívánnának arra, hogy jól informált legyek - és januártól oda fog járni. Az október végi lejárat előtt néhány héttel ez a lap már figyelmeztetett, majd – mivel nem történt semmi - vagy hat példányt még a lejárat után is megküldött nekem egy levél kiséretében, hogy őpk meg szeretnének óvni attól, hogy akár csak egy szám is kimaradjon, hiszen nyilvánvalóan csak valami kórós feledékenység akadályozhatott meg engem előfizetésem megújításában. Én makacsul nem reagálta, de szívemben valami melegségfélét éreztem, hogy évtizedes-évszázados tapasztalatuk alapján milyen tapintatosak és gondosak velem. Aztán derült égből jött a villámcsapás: a hatodik heti kéretlen példánnyal valami ügyvédi felszólításféle is érkezett, nehogy azt gondoljam már, hogy az utóbbi hetekben keletkezett anyagi kötelezettségemből ők csak úgy elengednek….

Most folyik az iráni Teheránban a holocaust-tagadók dísszemléje. A visszatérő szólam az, hogy "miért az arab világot büntetik a holocaustért". Arra gondolnak, hogy az arabok közé ékelődött Izrael állam létrejöttét 1948-ban szavazta meg az Egyesült Nemzetek Szövetsége.

Valójában azonban a mai Izrael többségét ún. szefárd zsidók alkotják, akik az arab világból menekültek el a múlt század negyvenes éveiktől kezdve a hetvenes évekig bezárólag, hátrahagyva nyelvüket, vagyonukat és ingatlanaikat. Az egykor virágzó szefárd világból mára két elszigetelt zsidó közösség maradt meg: az egyik éppen Iránban, a másik Marokkóban. A szefárd zsidó világ azonban éppúgy eltűnt az arab világból, mint ahogy eltűnt a jiddis világ is Európából.

Az őszi puccskísérletről

A szeptember-októberi utcai zavargásokba torkolló tünteséssorozat értelmezhető úgyis, mint a XXI. század első politikai hatalomátvételi kísérlete, mint egy puha államcsíny kísérlete.

A huszadik században szinte valamennyi puccs sikerrel járt: Kun Béla majd a rákövetkező Horthy Miklós egymás kezéből ragadták ki a politikai hatalmat. Szálasi puccskísérlete, a mögötte álló megrokkanófélben lévő európai nagyhatalommal szintén egy nap leforgása alatt sikerrel járt, a főtisztek mind felesküdtek. Kádár János is természetesen puccsal került a hatalomba. Vajon mi változott a XXI.századi magyar társadalomban, hogy ez a mostani hatalomátvételi kísérlet elhalt? Természetesen most nincs nagyhatalom, amely ösztönözne a demokratikus játékszabályok felrúgására, és fegyver sincs közkézen. De úgy érzem, valami a társadalom szövetében is megváltozott. Az alábbiakban keresem a megoldást:

A tömegdemokráciákban a politikát „színreviszik”. Ez azt jelenti, hogy a média közvetítette programokban alaposan elválhat egymástól a látszat és a valóság: a színház ugyanis definíció szerint virtuális valóság. Ilyenkor megjelenik a „politikai marketing” fogalma és vele együtt a „spin” (csúsztatás) fogalma is.

A politika színrevitele azt is jelenti, hogy a választók célcsoportokra oszlanak. Amikor megszólítják az egyiket, az nyugodtan ellentmondásban lehet azzal, amit akkor mondanak, amikor egy másik célcsoportnak címezik a mondanivalót. Ezek ugyanis sohasem állnak össze egybe! Egy néppárt így gátlás nélkül mondhat egymásnak tökéletesen ellentmondó dolgokat is, mert ha jól, kommunikálja, senkinek sem fog feltűnni. A választók pedig egyelőre olyan lelkiállapotban vannak, hogy hiszik is, amit kommunikálnak nekik, meg nem is. Ez az előállított lelkiállapot alkalmas lehet választásokon a többség megszerzésére, de kevéssé alkalmas forradalom kirobbantására.

Ha pedig ez a magyarázat nem jó, akkor már csak egy válasz marad: ez az államcsíny most azért nem sikerült, mert puha volt. Csak fegyveres úton megy a dolog...