Politikai hazugságok

Sohasem foglalkozom ezeken az oldalakon aktuálpolitikával. Most is csak távolról érintem - "mindig ott kezdem, ahol a sajtó abbahagyja".

Amit a politikában hazugságon értenek, az mindig csúsztatásokból áll össze. Tehát nem cáfolható dolgokról van szó, hanem játékról a jelentésárnyalatok között. Kis hazugság=egy csúsztatás, nagy hazugság=sok csúsztatás. A jelentésárnyalatok kreatív egymásba csúsztatása, az árnyaltan többértelmű beszéd amúgy - a politikán kivül - a nyelvteremtés szépírói eszköze. A politikustól persze ilyesmit nem vár az ember, fontosabb a kiszámíthatóság. Azt pedig akkor érjük el, ha megbízhatóan és egyenesen beszélünk.

Három érzékletes példa az ártalmatlan csúsztatásra, amelyeknek mégis határozott közpolitikai következményei vannak. A Normafa és a János-hegy között az erdei hegyoldalban hihetelenül nagy területen elterpeszkedve hivalkodó szálloda bújik meg. Mivel természetvédelmi területen van, nevében ott díszeleg a sportszálló megjelölés. Valójában azonban létével inkább megnehezíti a soportolást, hiszen olyan autóforgalmat gerjeszt, amely miatt nem kényszeríthető ki a Jánoshegyi út átengedése a kerékpárosoknak és kocogóknak. Nem szólva arról, hogy a turizmus mai állapota miatt minden szálloda ma jobbára inkább irodaház: a szobákat igen gyakran vállalkozók bérlik tárgyalónak, irodának. Így van ez a hegyen is.

Amikor kozmetikai vagy más problémánkkal magánklinikához fordulunk, akkor vegyük észre, hogy a tulajdonos ezzel a megjelöléssel - ártatlan csúsztatással - az oktatással is foglalkozó gyógyintézmények tekintélyét próbálja verbális úton megszerezni magának.

Amikor pedig a 7-es úton igyekszünk a Balatonról Budapestre, akkor egy ponton a fővárost védő légvédelmi állások nyomaira bukkanunk a hetvenes-nyolcvanas évekből. Tűzvezető tornyokat láthatunk messziről vakondtúrásnyinak látszó silótetőkkel. Álcázásul - vagy ki tudja talán éppen figyelemfelhívásul - annak idején védőerdőt telepítettek köréje, amely még ma is, bár már igen elmosódottan, a facsoportok elrendezésében a PAX szót rajzolja ki. Ez is csúsztatás a javából: a katonaság, amely a "békét védi". Bizony a pártállami kommunikációban szabály volt, ha a béke szót halljuk, keressük a katonákat!

Forgalomcsillapítás - ki kit csillapít?

Sohasem kedveltem az "újgazdag" kifejezést. Gyakorlatilag ezt ma már a gazdagság szinonímájaként használják. Véleményem szerint azonban sokan nem helyesen használják ezt a szót: ebben az esetben ugyanis nem annyira az életszínvonalról van szó, mint inkább a kulturális csököttségről. A régi gazdag is lehet tehetős, de ő már - mivel régen az - viselkedésében felnőhetett hozzá.

Buda számos elegáns útján - no nem a főútvonalakra meg a sugárutakra gondolok, hiszen ott bérházak állnak - pompás, régi családi házak, valóságos paloták állnak. Ez a régi gazdagok élőhelye. A róluk nyíló mellékutcákban pedig a közelükbe törleszkedő újgazdagok házai állnak.
Nos, valóságos szabállyá érik lassan, hogy nem az úton, hanem ezek mellékutcáiban történik a forgalomcsillapítás. Pedig, amikor ezek az utak és a hozzácsatlakozó utcák megépültek, akkor szélességben még alig volt köztük különbség. Ma már az út az egymást követő átalakítások után relatíve sokkal szélesebbé vált, az utca pedig a kertek előnyére és a járdák hátrányára egyre elkeskenyedik, fekvőrendőrök és zónázótáblák jelennek meg, majd a folyamat betetőzéseképpen odakerül az átmenőforgalom tilos tábla is.

Valószínűleg az állhat e humánökológiai folyamat mögött, hogy a régi házakban már rég nem az eredeti lakók lakoznak, hanem a felosztott lakányok "jött-ment" lakói. Az erő, a pénz és a befolyás a mellékutcákban van ma.

Bürokrácia II.

Ezentúl minden civilszervezet, ha az állammal akad dolga (adószámot kér, adózik, adót igényel vissza, pályázik, feladatot vállal át, stb) akkor a tranzakció előtt el kell zarándokolnia a bejegyzési végzést kibocsátó bíróságra (bíróság, brr!) és ott érvényesíttetnie kell az alapításával kapcsolatos végzést. A végzések ezentúl egy röpke hónap leteltével érvénytelenné válnak, alkalmanként újra és újra validálni kell őket.

A tranzakciót ugyanakkor nem lehet a kibertérben virtuálisan végrehajtani, elengedhetetlenül szükséges kellék a cég képviselőjének teste, a maga testi valóságában történő személyes megjelenése. Iszonyú sorok kigyóznak a Fővárosi Biróságon, gondolom a vidéki városokban nemkülönben.

Parkinson törvénye a bürokráciáról

Sokat idézett vállalkozó barátom észrevételezi, hogy az államtitkár előszobájában - miközben várakozik - a kávéjához a vizet Eviani ásványvizből (400Ft/palack) töltík be a gépbe. Saját cégénél ők is tudják, hogy a kávé minőségét a viz messzemenően meghatározza, mégis olcsóbb ásványvizet töltenek a vállalati gépbe.
Biráló, szigorú tekintetét nem kerüli el az sem, hogy délután négy óra felé járván az idő a népes köztísztviselőereg már szivárog hazafelé.

Van tehát hol takarékoskodni. Ráadásul, ha a magánszektor mégsem volna mindig és mindenütt olcsóbb, akkor ott vannak még a nonprofit szervezetek, amelyek ugrásra készen várják, hogy feladatátvállalási szerződés fejében megkaphassák azt a bevételt és piaci rést, amelyet a költségvetés a pályáztatásra kiírt tevékenységre fordít. És ezek bár főhadiszállásukon bizonyosan csapvízzel főznek - a szolgáltatásuk minősége kinn a terepen jottányival sem marad el a közalkalmazottak vagy a magántisztviselők által nyújtott szolgáltatástól.

Komor gondolatok

Az élet kemény oldalai közé tartozik, hogy sokszor csak a megromlott vagy rossz dolog tűnik fel, a jóért vagy akárcsak a nehéz körülmények között is továbbfunkcionálóért kutya sem dicsér meg bennünket. A bankvilág számára például sohasem tűnik fel a jó adós - mondhatni ez az alapértelmezés - ám a késlekedő vagy csődött mondott adóst változatos eszközökkel, de mindig keményen megbüntetik.

Ilyen "méltánytalan" a húsz éves kor körül megkezdődő öregedés folyamata is: egyes részterületeken látványosan előrehalad, másutt pedig fiatalok maradunk. Sokan megőrzik például csecsemőarcukat késő öregségükig, mint a kanalát nemrégiben letett Eörsi István. A férfiak kötőszöveti állománya kevésbé változik, hajuk viszont könnyen áldozatul eshet. A nők esetében terjedőfélben van a "szexistának" minősíthető tréfálkozónak szánt kiszólás, amikor évek után újra viszontlátunk egy középkorú asszonyt, sokszor így üdvözlik őt: "Jól nézel ki! Látom a szükséges beavatkozások mind megtörténtek"...

Vagy egy még zordabb példát véve: amikor valaki számára már nincs tovább, mindig valamelyik szerv megromlása, vagy csak valamely "szűk keresztmetszet" az ok, sohasem az általános állapotromlás. A többi, kitűnően fungáló eszközeinkkel azonban ilyenkor már nem megyünk semmire - hacsak nem ajándékozzuk el őket. Ez az "ajándék" azonban aligha hozza meg azt az elégtételt, amelyet szeretteink megajándékozásakor érezni szoktunk.

Amerikában minden másképp van

A velünk összehasonlitható méretű New Jersey makacs költségvetési deficittel bajlódik. Hónapok óta görgetik a politikusok maguk előtt a felszaporodó hiányt, mert nem tudnak megegyezni: az áfát emeljék-e hatról hét százalékra (boldog Amerika) vagy a közszolgáltatásokban szánják el magukat megszoritásokra.

A demokratapárti kormányzó most végre nekidurálta magát. Nem nyúl ugyan a közoktatáshoz, még a közbiztonsághoz sem, de kevesebb útépitést jelentett be, illetve bezáratja a kaszinókat (sic).

A szerencsejátékok ugyan arrafelé magánkézben vannak, de állami szerencsejátékfelügyeletet működtetnek. Ez most elbocsátja felügyelőit, és szupervizió hiján nem üzemelhetnek a játékbarlangok sem, még a félkarú rablók sem. Biztos vagyok benne, hogy a mi gondjainkra is ilyen egyszerű gyógyír volna a leghatásosabb a keverés-kavarás (érdekegyeztetés) nélkül.

Politikai menekült - gazdasági menekült

Azt mondja egy mértékadó és hozzáértő forrásom (a képen), hogy ez a megkülönböztetés a hidegháborús időkben keletkezett és azt a szemléletet tükrözi - és ennyiben elavult. Valójában persze sokkal régebbi ez a dichotómia, még az angol politikai bölcsesség fénykorából a XIX. századból származik, amikor jól felfogott érdekből befogadtak mindenféle politikai üldözöttet, akik alkalomadtán jól jöhetettek, amikor otthon rendszerváltásra került sor.

De mégis van benne valami: minden hónapban meghalnak kétségbesett menekültek, amikor Európa és Amerika felé igyekezve a Kanári-szigetek környékén tengeren csónakba ülnek, vagy Ceutában szögedrót akadályon másznak át, vagy éppen a mexikói határon tűzparanccsal dacolnak. Ezt a szörnyű kétségbeesést kell figyelembe venni, nem pedig mást és ez az elszántság nem értelmezhető olyan frivol fogalmakban, mint a magasabb életszínvonal reménye, stb.