Most folyik az iráni Teheránban a holocaust-tagadók dísszemléje. A visszatérő szólam az, hogy "miért az arab világot büntetik a holocaustért". Arra gondolnak, hogy az arabok közé ékelődött Izrael állam létrejöttét 1948-ban szavazta meg az Egyesült Nemzetek Szövetsége.

Valójában azonban a mai Izrael többségét ún. szefárd zsidók alkotják, akik az arab világból menekültek el a múlt század negyvenes éveiktől kezdve a hetvenes évekig bezárólag, hátrahagyva nyelvüket, vagyonukat és ingatlanaikat. Az egykor virágzó szefárd világból mára két elszigetelt zsidó közösség maradt meg: az egyik éppen Iránban, a másik Marokkóban. A szefárd zsidó világ azonban éppúgy eltűnt az arab világból, mint ahogy eltűnt a jiddis világ is Európából.

Az őszi puccskísérletről

A szeptember-októberi utcai zavargásokba torkolló tünteséssorozat értelmezhető úgyis, mint a XXI. század első politikai hatalomátvételi kísérlete, mint egy puha államcsíny kísérlete.

A huszadik században szinte valamennyi puccs sikerrel járt: Kun Béla majd a rákövetkező Horthy Miklós egymás kezéből ragadták ki a politikai hatalmat. Szálasi puccskísérlete, a mögötte álló megrokkanófélben lévő európai nagyhatalommal szintén egy nap leforgása alatt sikerrel járt, a főtisztek mind felesküdtek. Kádár János is természetesen puccsal került a hatalomba. Vajon mi változott a XXI.századi magyar társadalomban, hogy ez a mostani hatalomátvételi kísérlet elhalt? Természetesen most nincs nagyhatalom, amely ösztönözne a demokratikus játékszabályok felrúgására, és fegyver sincs közkézen. De úgy érzem, valami a társadalom szövetében is megváltozott. Az alábbiakban keresem a megoldást:

A tömegdemokráciákban a politikát „színreviszik”. Ez azt jelenti, hogy a média közvetítette programokban alaposan elválhat egymástól a látszat és a valóság: a színház ugyanis definíció szerint virtuális valóság. Ilyenkor megjelenik a „politikai marketing” fogalma és vele együtt a „spin” (csúsztatás) fogalma is.

A politika színrevitele azt is jelenti, hogy a választók célcsoportokra oszlanak. Amikor megszólítják az egyiket, az nyugodtan ellentmondásban lehet azzal, amit akkor mondanak, amikor egy másik célcsoportnak címezik a mondanivalót. Ezek ugyanis sohasem állnak össze egybe! Egy néppárt így gátlás nélkül mondhat egymásnak tökéletesen ellentmondó dolgokat is, mert ha jól, kommunikálja, senkinek sem fog feltűnni. A választók pedig egyelőre olyan lelkiállapotban vannak, hogy hiszik is, amit kommunikálnak nekik, meg nem is. Ez az előállított lelkiállapot alkalmas lehet választásokon a többség megszerzésére, de kevéssé alkalmas forradalom kirobbantására.

Ha pedig ez a magyarázat nem jó, akkor már csak egy válasz marad: ez az államcsíny most azért nem sikerült, mert puha volt. Csak fegyveres úton megy a dolog...

Mégis csak van valami ebben a Brüsszelben

A brüssszeli bizottság a roaming-díjak megfékezésére, Európán belül a "külföldi" és belföldi díjtételek és tarifák csökkentőleges egységesítésére készül. Ezt én jó európaiként helyeslem, egy friss élmény alapján azonban most át is élem.

Külföldön vagyok és valakitől hívást kapok a mobiltelefonomra. Jól tudom, hogy kurtán-furcsán beszélni valakivel, az nem szép dolog, de azt is tudom természetesen, hogy egy hosszabb beszélgetésbe bonyolódni, az egyelőre valósággal egy anyagi katasztrófával ér fel.

Ezért - látván a hívó személyét és tudván, hogy nem fontos hívásról van szó - nem veszem fel a kagylót. A szolgáltatóm mégis leszámláz nekem egy perces beszélgetést, az ismert égbekiáltó áron. Mi több, ha nem vagyok eléggé elővigyázatos, és nem számolom fel az amúgy teljesen felesleges hangpostafiókot, akkor a nem fogadott hivás hangpostára fut, és az ott eltöltött kéretlen perceket is leszámlázzák. Jól rámutat a hangpostafiók szerepére a mobilszolgáltatók üzleti modelljében az, hogy csak néhány csengetést engedélyeznek, alapértelmezésként majd jön a fiók.

Felszólalamlásra azt a szemtelenséggel is felérő tanácsot adják, hogy ha kikapcsolva hagynám a telefonomat, akkor nem fenyeget ilyen veszély.

Aforizma

Igyekszem magyarázni, mit is jelent az, hogy lip service. Tehát például amikor társadalmi problémákat csak a politikai retorika szintjén kezelnek, de valójában nem oldanak meg.

Olyan ez, mintha a kiáltó anyagi egyenlőtlenségeket azzal próbálnók enyhíteni, hogy - amúgy teljes joggal - rámutatunk: bár a nappalok színvonalas eltöltése valóban a gazdagok monopóliuma, azért az éjszakákkal más a helyzet. Az éjszakák tartalmassá tétele ugyanis már inkább a boldog emberek előjoga, semmint a gazdagoké.

A képmelléklet Fényes Adolf: "Csendes boldogság" c. képét mutatja

kultúrpesszimizmus

A mai felsőoktatásban a diákok - és ez bizony nem sápítozás, hanem kőkemény realitás, amely olyan kulturális zuhanással egyenértékű, mint a korai középkorba csöppenni a római birodalomból - ma nemigen vesznek kezükbe könyvet. Amikor keresnek valamit, rendre a weblapok nyújtotta tudáshoz fordulnak, a weblapok közvetítette tudást kereshetik csupán.

Már nem szükséges a túléléshez könyvtárba járnia a diáknak, de még nem kapja meg a tudásnak azt a tárát az interneten, amit egy könyv- és folyóirattárban meg lehet szerezni.
Ennek a csököttségnek ugyanakkor nincsenek tudatában! Nem tudják, hogy a keresőgépek csak weblapok között meritenek, a könyvekből nem. Csak a tartalomszolgáltatás keretében létrehozott tudást látják a gépek, még a blogokat sem, és így csak ezt látják a diákok is.

Ha valaki erre azt gondolná, hogy nosza, szkenneljük be hát a könyveket, akkor igaza van, csak éppen nem számol az üzleti realitásokkal. Nem véletlen az, hogy olyan nyögvenyelősen megy a könyvekben elraktározott tudáskincs digitalizálása.

Politikai hazugságok

Sohasem foglalkozom ezeken az oldalakon aktuálpolitikával. Most is csak távolról érintem - "mindig ott kezdem, ahol a sajtó abbahagyja".

Amit a politikában hazugságon értenek, az mindig csúsztatásokból áll össze. Tehát nem cáfolható dolgokról van szó, hanem játékról a jelentésárnyalatok között. Kis hazugság=egy csúsztatás, nagy hazugság=sok csúsztatás. A jelentésárnyalatok kreatív egymásba csúsztatása, az árnyaltan többértelmű beszéd amúgy - a politikán kivül - a nyelvteremtés szépírói eszköze. A politikustól persze ilyesmit nem vár az ember, fontosabb a kiszámíthatóság. Azt pedig akkor érjük el, ha megbízhatóan és egyenesen beszélünk.

Három érzékletes példa az ártalmatlan csúsztatásra, amelyeknek mégis határozott közpolitikai következményei vannak. A Normafa és a János-hegy között az erdei hegyoldalban hihetelenül nagy területen elterpeszkedve hivalkodó szálloda bújik meg. Mivel természetvédelmi területen van, nevében ott díszeleg a sportszálló megjelölés. Valójában azonban létével inkább megnehezíti a soportolást, hiszen olyan autóforgalmat gerjeszt, amely miatt nem kényszeríthető ki a Jánoshegyi út átengedése a kerékpárosoknak és kocogóknak. Nem szólva arról, hogy a turizmus mai állapota miatt minden szálloda ma jobbára inkább irodaház: a szobákat igen gyakran vállalkozók bérlik tárgyalónak, irodának. Így van ez a hegyen is.

Amikor kozmetikai vagy más problémánkkal magánklinikához fordulunk, akkor vegyük észre, hogy a tulajdonos ezzel a megjelöléssel - ártatlan csúsztatással - az oktatással is foglalkozó gyógyintézmények tekintélyét próbálja verbális úton megszerezni magának.

Amikor pedig a 7-es úton igyekszünk a Balatonról Budapestre, akkor egy ponton a fővárost védő légvédelmi állások nyomaira bukkanunk a hetvenes-nyolcvanas évekből. Tűzvezető tornyokat láthatunk messziről vakondtúrásnyinak látszó silótetőkkel. Álcázásul - vagy ki tudja talán éppen figyelemfelhívásul - annak idején védőerdőt telepítettek köréje, amely még ma is, bár már igen elmosódottan, a facsoportok elrendezésében a PAX szót rajzolja ki. Ez is csúsztatás a javából: a katonaság, amely a "békét védi". Bizony a pártállami kommunikációban szabály volt, ha a béke szót halljuk, keressük a katonákat!

Forgalomcsillapítás - ki kit csillapít?

Sohasem kedveltem az "újgazdag" kifejezést. Gyakorlatilag ezt ma már a gazdagság szinonímájaként használják. Véleményem szerint azonban sokan nem helyesen használják ezt a szót: ebben az esetben ugyanis nem annyira az életszínvonalról van szó, mint inkább a kulturális csököttségről. A régi gazdag is lehet tehetős, de ő már - mivel régen az - viselkedésében felnőhetett hozzá.

Buda számos elegáns útján - no nem a főútvonalakra meg a sugárutakra gondolok, hiszen ott bérházak állnak - pompás, régi családi házak, valóságos paloták állnak. Ez a régi gazdagok élőhelye. A róluk nyíló mellékutcákban pedig a közelükbe törleszkedő újgazdagok házai állnak.
Nos, valóságos szabállyá érik lassan, hogy nem az úton, hanem ezek mellékutcáiban történik a forgalomcsillapítás. Pedig, amikor ezek az utak és a hozzácsatlakozó utcák megépültek, akkor szélességben még alig volt köztük különbség. Ma már az út az egymást követő átalakítások után relatíve sokkal szélesebbé vált, az utca pedig a kertek előnyére és a járdák hátrányára egyre elkeskenyedik, fekvőrendőrök és zónázótáblák jelennek meg, majd a folyamat betetőzéseképpen odakerül az átmenőforgalom tilos tábla is.

Valószínűleg az állhat e humánökológiai folyamat mögött, hogy a régi házakban már rég nem az eredeti lakók lakoznak, hanem a felosztott lakányok "jött-ment" lakói. Az erő, a pénz és a befolyás a mellékutcákban van ma.