2008/11/07

A népszavazásról


Népszavazási törvényünk - mint annyi más törvény is - csökött. A célja helyes: a közvetlen demokrácia egyik eszközével segíteni a törvényhozókat abban, hogy megtalálják a helyes választ, amikor valamely kérdésben zűrzavar uralkodik. Ilyenek a legitimáló célzatú népszavazások is, amikor szentesíteni kell valami fontos sorsszerű döntést. Node népszavást rendezni például arról, hogy újra 3.60Ft legyen a kenyér?


Törvényünk azt tudja már, hogy költségvetési kérdésekben meg kell tiltani a referendumot, de azt nem tudja még, hogy minden másban is ezt kellene tennie, amikor az eredmény nem kétséges, hanem kiszámítható.


Javaslom tehát, egészítsük ki ezt a törvényt az alábbi rövid passzussal:

Amiképpen úriember nem fogad olyasmiben, amiben biztos, azonképpen nem szabad népszavazást kezdeményezni olyasmiben, aminek a kimenetele egyértelmű.

---------------------------------
Máté-Otyehel Renáta hozzászólása:

Az igen velős, de annál sokatmondóbb bejegyzés elindított bennem egy gondolatmenetet, amely ott kezdődött, hogy miért ragadta meg a figyelmem pont egy politikával kapcsolatos téma, amikor sosem rajongtam a politikáért, nem vettem részt a szavazásokon, nem kísértem figyelemmel a politikai életet, nem érdekelt, hiszen próbálok megállni a lábamon, megtalálni a helyemet az életben és alkalmazkodni a feltételekhez. Ismerjük be egy 23 éves fiatal "nő" számára ez nem a legegyszerűbb, főleg ha dolgozik, főiskolára jár és a családját kell ellátnia. Ó nem, nem sajnáltatni szeretném magam, egyszerűen arra utalok, hogy nem a politikai élet lesz a legelső gondom, mikor hazaérek, hanem például, hogy mit tegyek a férjem elé, hogy vacsorázni tudjon, amikor hazaér.

  Most azonban már nem tudok szemethunyni ezek felett a témák felett sem, a gazdasági világválság, ami mindenkit nagy mértékben érint, kíváncsivá tett, hogy vajon az országunk nemes képviselői, akiket mi választottunk meg, hogy képviseljenek bennünket hazánkban és nemzetközi viszonylatokban egyaránt, hogyan és miként végzik feladatukat. Nagyjából tisztában vagyok hazánk politikai életében történt változásokról, és persze nem könnyű nem hallani a híreket, mikor egy-egy látszat botrány kapcsán a csapból is ők folynak, de részletekig nem néztem utána sosem egyik témának sem. Azonban az Ön témája annyira megragadott, hogy egyből arra gondoltam, hogy mennyire igaza is van a Tanár Úrnak. Tudjuk, hiszen nem titkolják, hogy egy népszavazás több milliárd Forintba kerül, amelyet az államháztartás kincstárából vesznek ki. Az államháztartási hiány pedig egyre csak növekszik. És teszik mindezt olyan kérdések eldöntésére, amelyek megszavazásán a szavazójoggal rendelkező népesség 46%-a meg se jelenik, mert egyszerűen már nem érdekli mi lesz (tudom, hogy közéjük tartozom én is), egyszerűen meg akar élni, és ha lehet akkor nem a létminimum szintjén. Hamarosan ismét pártválasztás és ezzel együtt miniszterelnökválasztás lesz, nagyon érdekel már most, hogy kb mennyi pénz fog elmenni az adózók pénzéből a kampányokra és a szavazásra újfent, mikor a megszorítások folyamán a nyugdíjasoktól vesznek el pénzt, a rokkantaktól és a közalkalmazottaktól. Úgy gondolom összetehetem a két kezem, hogy fiatal vagyok, egészséges és multinál dolgozom, de édesapámat érinti a kérdés. Hiszen 25 évig szolgálta és védte hazánkat rendőrként, ahol fizikálisan kikészült, jogosan ment nyugdíjba még ha ezt 46 évesen tette is meg, és most nem kapja meg a 13. havi nyugdíját, mert csak 48 éves?! Nem számít nyugdíjasnak, mert a törvényadta jogaival élve nem 60 évesen ment nyugdíjba. Agyrém, hogy akármit teszünk, egy mókuskerékhez hasonlóan, csak körbe körbe megyünk, igazunk nem lesz sosem. 22-es csapdája... Mégis mennyire képviselnek minket a kormányfőink, hogy egy ilyan hasonló helyzetből sem képesek kirángatni az országot, de szavazzunk erről is meg arról is. A sok pénz csak megy és megy, de hova....?? A téma egyre több kérdést halmoz fel, egyre több megválaszolatlan és megválaszolatlanul maradó kérdést.