Azt mondja egy mértékadó és hozzáértő forrásom (a képen), hogy ez a megkülönböztetés a hidegháborús időkben keletkezett és azt a szemléletet tükrözi - és ennyiben elavult. Valójában persze sokkal régebbi ez a dichotómia, még az angol politikai bölcsesség fénykorából a XIX. századból származik, amikor jól felfogott érdekből befogadtak mindenféle politikai üldözöttet, akik alkalomadtán jól jöhetettek, amikor otthon rendszerváltásra került sor.
De mégis van benne valami: minden hónapban meghalnak kétségbesett menekültek, amikor Európa és Amerika felé igyekezve a Kanári-szigetek környékén tengeren csónakba ülnek, vagy Ceutában szögedrót akadályon másznak át, vagy éppen a mexikói határon tűzparanccsal dacolnak. Ezt a szörnyű kétségbeesést kell figyelembe venni, nem pedig mást és ez az elszántság nem értelmezhető olyan frivol fogalmakban, mint a magasabb életszínvonal reménye, stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése