Az élet kemény oldalai közé tartozik, hogy sokszor csak a megromlott vagy rossz dolog tűnik fel, a jóért vagy akárcsak a nehéz körülmények között is továbbfunkcionálóért kutya sem dicsér meg bennünket. A bankvilág számára például sohasem tűnik fel a jó adós - mondhatni ez az alapértelmezés - ám a késlekedő vagy csődött mondott adóst változatos eszközökkel, de mindig keményen megbüntetik.
Ilyen "méltánytalan" a húsz éves kor körül megkezdődő öregedés folyamata is: egyes részterületeken látványosan előrehalad, másutt pedig fiatalok maradunk. Sokan megőrzik például csecsemőarcukat késő öregségükig, mint a kanalát nemrégiben letett Eörsi István. A férfiak kötőszöveti állománya kevésbé változik, hajuk viszont könnyen áldozatul eshet. A nők esetében terjedőfélben van a "szexistának" minősíthető tréfálkozónak szánt kiszólás, amikor évek után újra viszontlátunk egy középkorú asszonyt, sokszor így üdvözlik őt: "Jól nézel ki! Látom a szükséges beavatkozások mind megtörténtek"...
Vagy egy még zordabb példát véve: amikor valaki számára már nincs tovább, mindig valamelyik szerv megromlása, vagy csak valamely "szűk keresztmetszet" az ok, sohasem az általános állapotromlás. A többi, kitűnően fungáló eszközeinkkel azonban ilyenkor már nem megyünk semmire - hacsak nem ajándékozzuk el őket. Ez az "ajándék" azonban aligha hozza meg azt az elégtételt, amelyet szeretteink megajándékozásakor érezni szoktunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése