Sohasem kedveltem az "újgazdag" kifejezést. Gyakorlatilag ezt ma már a gazdagság szinonímájaként használják. Véleményem szerint azonban sokan nem helyesen használják ezt a szót: ebben az esetben ugyanis nem annyira az életszínvonalról van szó, mint inkább a kulturális csököttségről. A régi gazdag is lehet tehetős, de ő már - mivel régen az - viselkedésében felnőhetett hozzá.
Buda számos elegáns útján - no nem a főútvonalakra meg a sugárutakra gondolok, hiszen ott bérházak állnak - pompás, régi családi házak, valóságos paloták állnak. Ez a régi gazdagok élőhelye. A róluk nyíló mellékutcákban pedig a közelükbe törleszkedő újgazdagok házai állnak.
Nos, valóságos szabállyá érik lassan, hogy nem az úton, hanem ezek mellékutcáiban történik a forgalomcsillapítás. Pedig, amikor ezek az utak és a hozzácsatlakozó utcák megépültek, akkor szélességben még alig volt köztük különbség. Ma már az út az egymást követő átalakítások után relatíve sokkal szélesebbé vált, az utca pedig a kertek előnyére és a járdák hátrányára egyre elkeskenyedik, fekvőrendőrök és zónázótáblák jelennek meg, majd a folyamat betetőzéseképpen odakerül az átmenőforgalom tilos tábla is.
Valószínűleg az állhat e humánökológiai folyamat mögött, hogy a régi házakban már rég nem az eredeti lakók lakoznak, hanem a felosztott lakányok "jött-ment" lakói. Az erő, a pénz és a befolyás a mellékutcákban van ma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése