A szeptember-októberi utcai zavargásokba torkolló tünteséssorozat értelmezhető úgyis, mint a XXI. század első politikai hatalomátvételi kísérlete, mint egy puha államcsíny kísérlete.
A huszadik században szinte valamennyi puccs sikerrel járt: Kun Béla majd a rákövetkező Horthy Miklós egymás kezéből ragadták ki a politikai hatalmat. Szálasi puccskísérlete, a mögötte álló megrokkanófélben lévő európai nagyhatalommal szintén egy nap leforgása alatt sikerrel járt, a főtisztek mind felesküdtek. Kádár János is természetesen puccsal került a hatalomba. Vajon mi változott a XXI.századi magyar társadalomban, hogy ez a mostani hatalomátvételi kísérlet elhalt? Természetesen most nincs nagyhatalom, amely ösztönözne a demokratikus játékszabályok felrúgására, és fegyver sincs közkézen. De úgy érzem, valami a társadalom szövetében is megváltozott. Az alábbiakban keresem a megoldást:
A tömegdemokráciákban a politikát „színreviszik”. Ez azt jelenti, hogy a média közvetítette programokban alaposan elválhat egymástól a látszat és a valóság: a színház ugyanis definíció szerint virtuális valóság. Ilyenkor megjelenik a „politikai marketing” fogalma és vele együtt a „spin” (csúsztatás) fogalma is.
A politika színrevitele azt is jelenti, hogy a választók célcsoportokra oszlanak. Amikor megszólítják az egyiket, az nyugodtan ellentmondásban lehet azzal, amit akkor mondanak, amikor egy másik célcsoportnak címezik a mondanivalót. Ezek ugyanis sohasem állnak össze egybe! Egy néppárt így gátlás nélkül mondhat egymásnak tökéletesen ellentmondó dolgokat is, mert ha jól, kommunikálja, senkinek sem fog feltűnni. A választók pedig egyelőre olyan lelkiállapotban vannak, hogy hiszik is, amit kommunikálnak nekik, meg nem is. Ez az előállított lelkiállapot alkalmas lehet választásokon a többség megszerzésére, de kevéssé alkalmas forradalom kirobbantására.
Ha pedig ez a magyarázat nem jó, akkor már csak egy válasz marad: ez az államcsíny most azért nem sikerült, mert puha volt. Csak fegyveres úton megy a dolog...
1 megjegyzés:
Kedves Prof, a helyzet még súlyosabb, gondold meg a következőket!
Elsősorban nem azt látom megválaszolandónak, hogy puccskísérlet volt-e, hanem azt, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolása, vagy elhagyása (elhallgatása) befolyásolhatja-e gyökeresen a közéletünket? Az én álláspontom, nem csak az, hogy visszaélés történt a forradalom emlékével, a közvetlen demokratikus igényekkel, amikor ezeket a demokratikusan megválasztott kormány megbuktatására használja fel az amúgy az identitását a Szálasi-féle hungarizmussal összekapcsoló jobboldal. Hanem az is, hogy a demokratikus berendezkedés garanciális intézményeinek paralízisét és így a demokrácia esendőségét jelenti, hogy sem a köztársasági elnök, sem az igazságügyi szervek, sem a törvényhozás, sem a kormány láthatólag nem szembesült a kérdéssel.
Egyesületem nevében 2006. dec. 8-án e tárgyban beszélgetésre hívtam az LB-t (elnökhelyettese Kaposvári Bertalan képviselte)az Igazságügyi Minisztériumot (Plankó Erika képviselte), akik mind elégtelennek érezték az általuk képviselt intézményt a kérdésre való válaszadásra. Ahogy a sajtóból látom, ha a többi garanciális intézményt hívtam volna, azok is ugyanezt a választ képviselték volna.
Attól azonban, hogy az állam egy társadalmi jelenséggel nem tud, vagy kíván foglalkozni, attól az még van és lesz és hatni fog.
Ha az államhatalmon kívüli civil szerveződések sem figyelnek fel a szélsőjobb azon stratégia váltására, hogy az eddigi eszköztárát kiegészítette az államrend elleni erőszakos fellépéssel, és ebben nem hogy visszatartotta volna a nemzetközi figyelem, - hanem pont ezért az 50. évfordulóra időzítette fellépését, - akkor ezek a fasiszta szervezetek a legkisebb ellenállás nélkül a demokratikus berendezkedés magját, annak Achilles pontját; a végrehajtó hatalmat újra és újra meg fogják kísérelni megbénítani és megszerezni.
Volt egy vicc a 80-as években: Kádár János ugyan abban az állapotban akarja átadni az országot, mint amilyen állapotban átvette. Ma már vannak olyanok, akik az ifjabbaknak az 1944-es megosztottságú viszonyokat akarják örökíteni. Ha ma nincs is tömeggyilkos nyilashatalom az ország nyugati részén, és nincs háborús front az országban, és nincs két kormánya az országnak, mint 1944-végén, de háború mentes körülmények között 2006 őszén fordult elő 1944 óta először, hogy közintézményt ostromlók árpádsávos lobogót tűzzenek ki az elfoglalt épületre, továbbá, hogy megossza családoktól az intézményekig minden emberi közösséget a demokratikus választást negligáló jobboldali hatalomigény. A megosztottság ezen fokát kronológiailag is vízválasztónak tartom, ezután ismételt puccskísérletekkel számolni kell. Ha ezt nem mondjuk el, még a kádári hagyatékot is alul múlhatjuk. Boldog Új Évet kívánok. Donáth Feri.
Megjegyzés küldése