Egy előadás rövidített változata

A szabadidő kitapintható alakváltozásai a XXI. század gazdaságában

Egész Európában folyamatosan és jelentős mértékben csökken a heti munkaidő – ez szinte részét képezi már annak, amit kicsit nagyképűen európai szociális modellnek nevezünk. (Az új tagállamok csatlakozása következtében az összeurópai kép némileg módosul, mert mifelénk azért még többet dolgoznak az emberek). Ez elmondható Magyarországról is, ahol az egyéni vállalkozók és az alkalmazottak csak 21 százaléka dolgozik heti 48 óránál többet, a többiek azért jócskánrészesülnek a csökkenésből. A legtöbb időt a törökök, a legkevesebbet pedig a norvégok töltik munkával. A részmunkaidős tevékenység magas arányából (34 százalék) következően Hollandiában a legrövidebb a heti munkaidő Európában.

Már mai is a munkaügyi konfliktusok zöme a "szabadidő" meg a munkaidő csökkentés körül forog; Percekről van szó, nem is órákról! Mégis, ha valaki lebecsülné a percek szerepét a munka világában, az fontolja jól meg, mennyi időt vesz igénybe egy terápiás döntésekről határozó kórházi nagyvizit, vagy a döntéshozó köztisztviselők mennyi ideig foglalkoznak egy aktával – percekig.

Ma már csak a munkaerő legjobban képzett egyharmada dolgozik teljes munkaidőben egy életen át. A szakképzetlen többség élettapasztalata inkább az, hogy munkájukat egyre inkább gépek és bevándorlók végzik el. Persze életszinvonaluk, fogyasztásuk, a közjavakból és (közegészségből) részesedésük még ezen a szerény szinten is jobb, mint az ókoriaké, vagy akár egy középkori báróé! Ha ezeket a fogyó munkától érintett embereket fel tudnánk emelni a "kulturált semmittevés" athéni (úriember akkoriban nem "dolgozott") és viktoriánus (akkor jöttek létre az amatőr sportolók) mintáihoz, akkor egy aktívabb társadalomban élhetnénk.

Nemcsak "produktiv" munka létezik, nem is csak "improduktiv" munka, hanem van egy harmadik válfaj is: azok a nem piacon értékesülő de produktív tevékenységek, amelyekkel „közfigyelmet” lehet kelteni! A figyelemből ugyanis mindig meg lehet élni – mások ránk irányuló figyelme konvertálható. A tézisem az, hogy az effajta „figyelemfelkeltő” eljárások a legjobb aktiv munkaerőpiaci eszközök! A passzív munkanélküliek figyelem-egyenlege gyakran még negativabb, mint az anyagi helyzetük. Az aktív munkanélküliség (amatőrök, laikusok és önkéntesek) azonban más életmódot takar. Egyre több ember számára megszűnhet így a napi nyolc órában végzendő tanulás, dolgozás, munkanélküliskedés, betegeskedés, nyugdíjaskodás mitosza és ezzel a társadalmilag kötött idő fogalma egyre inkább fellazul és átadja a helyét a munkaidő feltöltődésének mindenféle egyéb társas struktúrákkal. Vegyük észre azt is, hogy a törvényes munkaidő egyre inkább átadja helyét a saját munkaidő egyéni elszámolásokon keresztüli szabályozásának.