Az ókori Görögországban azonban más megoldás született erre a társadalmi gondra. Az egyik brutális háború után, Szókrátész idejében, amikor különösen megcsappant a népességszám, a szenátus elrendelte, hogy minden házasember köteles kettő asszonyt magához vennni.
A filozófus életének sok részletét feljegyezte a krónika, innen van tudomásunk erről a ma szokatlannak, de mindenképpen logikusnak tetsző rendeletről. Szókrátészné, született Xanthippe (görögül: Ξανθίππη) éles eszű, de sajnálatosan makrancos ifjú hölgy volt. Szópárbajban állítólag csak ő tudta legyőzni a filozófust. Egyszer például, mint a mellékelt metszet is mutatja, egy szóváltást követően valami folyékony anyagot zúdított férje fejére. Ez a következő megfigyelésre indította a férfit: "Hiába no, égiháború után mindig eső várható"
Amikor pedig, engedelmes állampolgárként a második asszonyt is magához emelte, Szókrátész kesernyésen azt mondta: "Házasodjál meg, vagy maradjál házasságon kívül - egyre megy, úgyis megbánod. Aki pedig két asszony között él, az kifejezetten börtönt emel maga köré." Ez utóbbi sóhajtás már Telemann operájából, az 1721-ben írott „A türelmes Szókrátészból" való.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése