Fortyogás

Ha időm engedi (és jobb időtöltésre, igazi sportra nincs kilátás), akkor elmegyek futni a Normafához. Azt, hogy milyen szép ott, sokáig látható volt ezen a webkamerán:
http://www.normafa.hu/kamera.php
Annyi ott az ismerős, hogy ritkán kell egyedül futni. A táv a Kilátóig és vissza, néha fűszerezve egy félkörrel le az erdőbe. Amóta korán sötétedik, gyakran kényszerülök a Jánoshegyi útra, ahol táblaerdő tiltja az autósoknak a behajtást.
Sajnos, ha táblaerdő van, akkor az sohasem olyen egyértelmű és megfellebbezhetetlen, mintha egyetlen lakonikus tiltás állna ott. A lényeg azonban az, hogy akármennyi kivétel van is, vannak időszakok, amikor egyáltalán nem volna szabad senkinek sem behajtania. Ennek ellenére a forgalom gyakorlatilag folyamatos.Mivel az autósok kénytelenek lelassítani a sportoló emberek között, rövid tényfeltárást végeztem, mit keresnek ott. Nem találtam volna ki: az Alkotás utat és a Moszkva teret védik ki így!
Nos ez az ő dolguk, az viszont a miénk, hogy ami tiltva vagyon, azt ki kellene kényszeríteni. De nincs rendőr és ha volna is, rendőr legyen a talpán, aki megérti a táblaerdő logikáját. Bölcsebb lenne egyszer és mindenkorra kitiltani az autókat onnét, annyi a futó, kocogó, kerékpározó, sétáló és szerelmeskedő ember ott.
És még egy furcsaság: a főpolgármester úr végre megemberelte magát és kátyúznak, szönyegeznek városszerte. Sajnos még így is marad javítanivaló út elég. Pláne marad, ha olyan utat is kijavítanak, ahol amúgy tilos az átmenő forgalom. Ilyen a Jánoshegyi út, amelyet oly derekasan generáloztak a közelmúltban, mintha ezzel valamit is hozzájárultak volna a főváros közlekedésének javításához. Inkább azonban az ott sportolnivágyók bosszantásához járultak hozzá...