Fából vaskarika: köztisztviselők "teljesítménybéres munkaszerződéssel"

A KSH is megkezdte a távmunka bevezetését. Megszüntette a megyei igazgatóságait és áttért a kevesebbszámú regionális rendszerre. Nem akarván lemondani azonban a megyei központokban meglévő kiképzett munkaerőről, lehetővé tette az érintetteknek a távmunkát. Számos egykori bentülő munkatárs így otthonülve adatbevivő-javító és programfejlesztő feladatot lát el a frissen kapott hálózati infrastruktúrán.
2005. februárban 100 fő megkezdte ezt a munkát, azóta a távmunka kiteljesedett a hivatalban. Sőt a szükségből erényt is kovácsoltak és megoldásaikat mindenkinek ajánlják.
A szóbanforgó munkakörök: adatbevivő és javító (84 fő), számítástechnikai programfejlesztő (13 fő) és képviseleti munkatárs (65 fő).

A KSH-ban a távmunkásnak számít az a köztisztviselő, aki munkáját otthon a lakásán és/vagy az összeírás helyszínén végzi. A hivatali és távmunkát kombináltan nem alkalmazzák. A fehérgalléros távmunkások munkaelszámolása és értékelése szigorúbb a normál munkaviszonyban dolgozókhoz képest. A távmunkára kiválasztott több mint 150 munkavállaló marad köztisztviselői státuszban, "csak" otthonról, munkaszerződéssel dolgozik. Alapvető feltétel, hogy fajlagos munkaköltségének közel 30 százalékkal kevesebbnek kell lennie, mint korábban a megyei igazgatóságon.

Mi a gondom ezzel?
Az induló feltételek kimondják: az egy távmunkahelyre eső fenntartási költségnek szignifikánsan alacsonyabbnak kell lennie a megyei igazgatóságok egy átlagos munkahelyre eső fenntartási költségénél. Következésképpen a távmunkások munkaszervezési és igazgatási rendszerének fokozottan költségérzékenynek kell lennie. Ugyanakkor pedig maradnak köztisztviselők! Márpedig véleményem szerint e két dolog ellentmond egymásnak.

Bizony inkább ki kellene szervezni ezeket a feladatokat a magánszektor nagyobb dicsőségére és az állam nagyobb költségérzékenységére. A mostani távmunkások pedig természetesen megnyerhetnék a tendert, de immár mint magánzók. Ekkor lenne igazán olcsóbb a dolog!