Az én észrevételem szerint idegen nyelvet "tanulni" (szigorú tanáradta rend szerint, drill-lel, házi feladatokkal) csak az első alkalommal szükséges. Legjobb ezen minél fiatalabb korban átesni (manapság, mint ismeretes, a kamaszkor úgy negyvennel zárul)! Az első idegennyelv elsajátítása - értsd használhatóvá válása - olyan biztonságot kölcsönöz a nyelvtanulónak, hogy a további nyelvek már ragadni fognak rá, ha lesz ideje és energiája foglalkozni újabb nyelvekkel. Ez a "ráragadni hagyó" nyelvanulási forma már felnőttre szabott és lehet akár egészen más, egészen egyedi. A lényeg: a nyelvtant nagy vonalakban áttekinteni, majd arra koncentrálni, hogy az elénk kerülő ismeretlen szavakat MIND kikeresni és feljegyezni. Például egy WAP-os telefon erre tökéletesen megfelel. Tehát nem igazán szükséges már biflázni, memorizálva megtanulni, mert ezek az új szavak, főleg ha néhányszor elmormoljuk magunkban és később igyekszünk visszaemlékezni rájuk, olyan negyven-hatvan százalékos arányban maguktól megragadnak. Kiváltképpen így van ez, ha igyekszünk sokat olvasni az éppen elsajátítás alatt álló idegen nyelven - szintünknek megfelelő nehézségű szövegeket. Ilyen könnyített mindennapos olvasási lehetőség, ha a (feltehetőleg ebben a korban már kívülről ismert) Windowst a megmunkálás alatt álló nyelven telepítjük számítógépünkre; vagy a rádióból már megismert napi hireket elolvassuk valamely idegen nyelvű hírportálon is, stb.
Az én megélt tapasztalatom szerint ez a hozzáállás a legmegfelelőbb az "élethosszig tanulás" modern körülményei között. Ha valaki szereti a nyelveket és persze megtalálja a hasznosítás módját is (ami a mai kiélezett versenyhelyzetben olykor bizony nehezebb, mint a nyelv megtanulása) akkor ez a módszer olyannyira sikeres is lehet, hogy velem együtt sajnálni fogják, hogy - amiképpen szerelmünk is csak véges számossággal lehet - sajnos a nyelvek közül sem tanulhatjuk meg mindegyiket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése