Alvilág-felvilág és terrorizmus: amit a hálózatokban folyó pénzmozgásokról tudni lehet

Sok vállalkozó kerül olyan helyzetbe, hogy a jogszabályi környezetben valahol szorítja őt a cipő. Nem tud előrelépni, akadályozza őt pedig megvolna mind a kapacitása, mind pedig a szakértelme vállalkozása bővítéséhez. Ekkor sokan közülük elszánják magukat arra, hogy megfelelő (felső) kapcsolatot keressenek és előállhassanak kérésükkel.

Aki ilyen körülmények között kér egyszer valamit, annak feltételül azt szabják: fogadjon majd el a közeljövőben számlát néhány előre megadott vállalattól. E vállalatok aztán tovább porlasztják az eredetileg megállapított vesztegetési összeget - egészen a végcél felismerhetetlenségéig.
Ez így van az alvilágban, ahol azt lehet kérni, hogy tegyenek félre valakit az útból és így van a politikai felvilágban is, ahol a befolyásukkal ekként üzérkedő pártfinanszírozóktól - akiket persze meg lehet érteni, mert a demokrácia nem gondoskodik eléggé a pártüzemről - azt lehet kérni, hogy egy jogszabály vagy kiírási feltétel változzék meg.

A terrorizmus hálózatai minden jel szerint inkább az alapítványi logika szerint működnek. Adott néhány politikailag túlfűtött olajmilliárdos, akik létrehoztak egy nagy célvagyont, amelynek befektetésével mit sem sejtő szakemberek foglalatoskodnak. A célvagyon hozadékát azonban nem mind fektetik újra be, hanem az eredeti "küldetési nyilatkozattal" és az alapítók eszmevilágával, politikai szándékaival megegyező módon használják fel. Például forradalmi szervezetek működési kiadásainak fedezésére. Igy infrastruktúrára, fedett lakásokra, robbanóanyagra, fegyverre és kommunikációs eszközökre.
E szervezetek, mint igazi civilszervezetek saját kezdeményezésre alakulnak meg, senki nem hívja életre őket, hanem valamely helyi felháborodásból merítik ágenseiket, a harag gyermekeiként a gyűlöletből táplálkoznak. Ezek az ágensek azután, informáltságuk szintjének megfelelően "pályáznak", azaz felső kapcsolatot keresnek valamely a témába vágó finanszírozóval. A finanszírozók pedig, mint minden alapítványi kurátor, abban érdekeltek, hogy hatékonyan használják fel a célvagyont, őket is elszámoltatják erről.



A könyborítók Loretta Napoleoni, a Magyar Nemzeti Bank egykori ösztöndíjasának, a téma szakértőjének monográfiájáról valók.