Hárem, hastánc

A patriarchális arab családjog ellentmondásos eleme (volt) a hárem. Szociológiai értelemben azonban ez nem annyira a többnejűség kópé intézménye, még kevésbé egy török basa esti játszótere, hanem az elhatárolhatóan élhető női élet színtere. Elhatároláson a korabeliek azt a hagyomány erejével záródó megkülönböztetést értették, hogy míg a férfi dolga a versengő küzdés a visszataszító világban, addig a nők lehessenek az otthonteremtés és a családi élet, valamint a testi szépség konzerválása értelmében vett önképzés szerencsés alanyai.
Sokaknak esetleg olybá tűnhet ez, mint holmi férfimesterkedés eredménye, valójában azonban, mint egy szerzetesrend vagy apácakolostor Európában, a dolog a hagyomány elfogadásán nyugszik, és mindkét nem számára egyforma erővel jelöl ki érvényes helyet a társadalomban.

A hastánc mozgáskombinációt még komoly humán etológusok is a hárem ura fáradtságára és túlelégültségére vezetik vissza. Ez sem stimmel, a hastáncolás művészete Keleten eredetileg nők egymás közti, de mindenképpen az otthon falai között maradó kodifikálatlan (improvizáló) szórakozásának műfaja volt, kellékekkel (rázóöv, rázószoknya, flittercsík), ékszerekkel és spéci ruhákkal. És inkább a gimnasztikára és a zenére koncentrálással, mint az erotikus hatás elérésére. Bár a cuki kis melltartó (ha egyáltalán) és a felöltöztetetten vonagló altest kontrasztja, a díszesen hiányos öltözékben selymesen-csillámporosan csillogó fedetlen testrészek még nők között is megkapó látványt nyújtanak.
Ráadásul ez azon kevés szcéna egyike, ahol a modern európai soványságideál nem tud érvényesülni, hanem a keletiesen dús báj- és hústömeg viszi a prímet! Azonban ez a házi muzsikálásnak megfelelő, ártatlan szórakozás annyira sikeressé kezdett válni, hogy a férfivilág rátenyerelt, egyszerűen elcsente, és a kevergő mellekkel együtt ringó csípőt kommercializálta, éttermi fellépésekké züllesztette. Lám csak, a Keleten is lejátszódhat az, ami az európai fejlődés fővonalában az olimpiával és annyi más széppel és jóval is megesett.
Legújabban azonban kedvező fordulat tapasztalható, a már nem egészen fiatal nők körében valóságos tömegsporttá válik. Ezzel, és egyelőre csak ezzel, az arab kultúra újra adott valamit a világnak, úgy, mint ezer évvel ezelőtt annyi mást. Az akkor móroknak nevezett bevándorlók elterjesztették az öntözéses földművelést, meghonosították a rizst, a gyapotot, a cukornádat, a citromot, a sárgabarackot, az articsókát, a padlizsánt, a mandulát, a datolyapálmát és a merinói juhot. Komoly tudományos ismeretekkel rendelkezek, amelyet az ókori görög?római kultúrától örököltek, és gyarapítottak tovább. Csodálatos épületeket is emeltek, amelyek máig például Andalúzia ékességei.