Nemzetközi szakos hallgatóm diplomamunkáján dolgozik. Különleges és Magyarországon még a közbeszéden kívül eső témát választott: migráció és bevándorlás.
Ennek kapcsán, segítve neki anyagot találni, keresgélek itt-ott és véletlenül ráakadtam egy fogalomra, amely minden kétséget kizáróan a német nyelv legcsúnyább fogalma. Ebből már gondolhatja az olvasó, hogy tényleg nagyon csúnya lehet, mert például a hivatalos német nyelv bizony bővelkedik a csikorgó és mesterkélt kategóriákban, észveszejtően bürokratikus hangzású főnevekben.
"Eindeutschungsfähigkeit" (németesíthetőség).
E fogalom náci használatának gyakorlati következményeitől először a lengyel nép szenvedett sokat. Már a nácik előtt is érdekes dolgokat produkált az évszázados német-lengyel együttélés: a legjobb németekké vált egykori lengyelek gyakran megőrízték lengyeles hangzású nevüket (az egyik legjobb német szépíró Borowski mondja ezt tréfásan), míg sok máig német hangzású nevet viselő lengyel ember mutat lobogó lengyel hazafiságot...
Amikor aztán a második világháborúban (az oroszokkal karban öltve) elfoglalták a lengyeleket, és eltörölték az országukat, akkor a beinduló germanizálás kapcsán ez a fogalom új, baljós jelentést kapott: akit ugyanis nem találtak a hatóságok németesíthetőnek, azt eltették láb alól. Senki ne gondoljon itt a döntést megelőző holmi mélyinterjúra (manapság az állampolgárságot például vizsgához kötik és ott elbeszélgetnek a jelölttel) - a döntés ott és akkor mindig papíralapú dokumentumok alapján, jogi besorolás révén született meg.
A példásan önmarcangoló, a szennyes múlttal korrekten szembenéző német politika alapján a koncentrációs táborok személyi anyagát ma összegyűjtve egy helyen archiválják Berlinben és ezek a nyomasztó dokumentumok arról vallanak, hogy a foglyok, ha éppen nem voltak zsidók, cigányok vagy homoszexuálisak, akkor éppen "eindeutschungunfähigkeit"-jük miatt kerültek oda.
1 megjegyzés:
Nem Bobrowskinak hívják, a nyelvemen a neve, de nem jut eszembe.
Megjegyzés küldése