Az élsport, tudjuk káros az egészségre, a túlpörgetett sportolók testi épsége a gyárakban kizsákmányolt régi nagyipari munkásság megrokkant egészségi állapotához hasonlítható. Amióta pedig lassan már a lovak is doppingolnak, az élsportolók körül sündörgő szakmák (sportdiplomaták, pályaedzők, technnikai vezetők, sportújságírók) rossz megítélése a dohányiparban tapasztaltak felé tart.
Ennek ellenére makacsul megszólaltat a média ilyen kétes szórakoztatóipari hírességeket. Így hallunk tanácsokat a szabadidős tevékenységeinket illetően, a helyes táplálkozásról, a fiatalok szabadidős tevékenységéről. Mintha csak ők követhető példával járnának elöl.
Valójában nekik lehet felróni azt, hogy a szerethető játékos elemek átadják a helyet a fogcsikorgató győzni akarásnak. A sportolói példaképek a sztárkultusznak. A találkozókból is szórakoztatóipari látványosságot alakítanak. A sporthírek például már egyre kevésbé megkülönböztethetők a gazdasági élet híreitől.
Bizony lassan változik még a nyilvánvaló dolgok közmegítélése is, ha egyszer sok pénz a tét. Persze csak addig van sok pénz, amíg a szponzorokban fel nem merül a kétely, valóban vonzó eseményekhez kötik-e a maguk nevét? Bízni lehet abban, hogy ezek már az utóvédharcok, a teljesítménysport lejtmenete végre mintha elkezdődött volna már. Annál több közfigyelem és erőforrás jut majd a lényegnek: a mindennapok sportjának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése