A franciaországi társadalmi nyugtalanságról már sok mindent elmondtak. Az elemzések arra is rávilágítottak, hogy a rendszer nem tudja integrálni a bevándorlók leszármazottait. Véleményem szerint azonban ez pongyola szóhasználat: az integrációjuk ugyanis maradéktalan.
Az egykori észak-afrikai vendégmunkások mai utódai lakásokban élnek, amelynek a bérét az önkormányzat támogatja. Ha nincs jövedelemük, akkor élelmiszerjegyet kapnak. Ingyenes iskolába járnak és ingyenes korlátlan egészségügyi ellátásban részesülnek. Az élet alapfeltételei tehát egy minimális szinten adottak számukra. Ami az ő életvilágukban az emberi élethez hiányzik, azt jobban fedi az a fogalom, hogy társadalmi részvétel.
Ez felöleli mindenekelőtt a munkalehetőségeket; majd azt, hogy házastársat ne kényszerüljenek egykori hátrahagyott hazájukból hozatni, hanem jelenlegi környezetükben is esélye legyen a párválasztásnak; el egészen az olyan szubtilis tényezőkig, mint a kirekesztés sok fájdalmas megnyilvánulása elleni szívós és lassú előrehaladás.
A nyugat-európai országok tehát elhúzódó rendszerváltozáson mennek keresztül, amelyet akár sodróbbnak is tekinthetünk a magunkénál (a kép nagyjából visszaadja a mienk tényleges horderejét), a pusztán politikai felépítményt váltókénál. Hiszen a bevándorlással ezekben a nyugat-európai országokban a társadalomnak maga a húsa cserélődik, ami mégiscsak nagyobb kihívás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése