Találkoztam egy parlamenti tanácsadóval, aki egy képviselő körül tevékenykedik. Politikai nézetei tetszenek nekem: elvont terminusokban de a napirenden lévő konkrét politikai cselekvés igényei szerint gondolkodik. Fő meglátása az, hogy a ma eluralkodó népbarátsággal szemben az országnak arra van szüksége, hogy még sokkal szabadabbá tegyék a gazdaságát.Azt is tudja ugyanakkor, hogy a kisebb államot hirdető és szigorúbban piackonform gazdaságpolitikát a választók túl hidegnek tartják és még a liberális beállítottságúak sem mindig tudnak azonosulni vele. Elfogadja ezért azt a népi meglátást, hogy a piacnyitás rendre inkább csak az érintett vállalkozók még jobb kaszálási lehetőségét alapozza meg és a kedvező eredmények kevéssé lesznek érezhetők. Ezért ő a hangsúlyosabban vállalkozóbarát gazdaságpolitika szükséges ellensúlyát a verseny feltételeinek kiélezésében és a minőséget illető minimumfeltételek kérlelhetetlen kikényszerítésében látja. Szóval nyitást, de vele egyidejűleg szigort a versenyfeltételek figyelemmel kísérésében
Ökölszabályként úgy magyarázza politikusának, hogy a piaci nyitás az azt kísérő verseny nélkül mit sem ér. Sokszereplős versenykörnyezetről pedig akkor beszélhetünk majd, ha lehet ugyan nagyot szakítani, de nem könnyen és nem gyorsan. Meglátása szerint e kettős hangsúlyokkal elejét lehetne venni a populizmus iránti mostani fogadókészségnek ebben a fontos gazdaságpolitikai kérdésben.
A képen Sebestyén András festménye: Vitorlásverseny
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése