Óraátállítás

A magam részéről körülbelül most kezdem megszokni az immár három hetes téli időszámítást. Kicsit utánanéztem, másnak is igen kellemetlen az átállás.

Évente tehát hét téli hónapig mérjük az időt pontatlanul, és mindössze öt olyan nyári hónap van, amikor a Nap állása szerinti idő megegyezik a hivatalossal. A nyári intézkedés célja az, hogy a lakosság szokásos ébrenléti ideje - a reggel 7 és este 10 óra közötti periódus - minél nagyobb mértékben essen egybe a természetes fénnyel. Ez a szemnek is kényelmesebb, és a világításra felhasznált energia mennyisége is csökkenthető. Arról már nem szól a fáma, hogy az egyéb energia felhasználása viszont, mindenekelőtt az üzemanyagé növekszik.

A Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. Tapasztalatai szerint az október végi óraátállítás után rendre 4-5 százalékkal csökken a villamosenergia-használat. Ez az érték azonban csak az első két-három hétre igaz, utána a fogyasztás visszaáll a korábbi átlagértékre!

Tavasszal nagyjából ugyanez a helyzet, ám olyankor az élettani hatások sokkal erőteljesebbek lehetnek, mint amennyit a spórolással tudunk kompenzálni. Az átállás következtében teljesítményünk visszaeshet, közérzetünk pedig átmenetileg rosszabb lehet - belső óránk ugyanis lassabban alkalmazkodik, mint a tudatunk.

A statisztikák szerint az átállást követő hétfő délelőtt megugrik a balesetek száma. Az Egyesült Államokban a 90-es években készült egy azóta meg nem ismételt, de unos-untalan idézett felmérés. Összehasonlították a tavaszi óraátállítás előtti és az azt követő hét nap baleseti statisztikáját, és kiderült, hogy az átállást követő napokban 6 százalékkal megnőtt a halálos kimenetelű balesetek száma. Kanadában a növekedés még nagyobb mértékű, több mint 7 százalékos volt.

Azt is olvasom, szó van arról, hogy Szibéria fölé az űrbe tükröket lőnének fel, hogy világosabb legyen...