A Petőfi rádióról kisütötte a médiahatóságnak becézett sóhivatal, hogy zenei műsorai nem közszolgálati jellegűek, azok jobb helyen volnának egy magánadó keretei között. Véletlenül, most az egyszer fején találták a szöget. A közfelháborodás azonban elhallgattatta őket.
Ez nem jósol nagy jövőt a krónikusan deficites központi állami költségvetés kiegyensúlyozásának. A kísérlet indulása jövőre, a választások utánra várható. Célja nem annyira a maastrichti követelményeknek való formai megfelelés az euró miatt, hanem inkább a tartalmi-lényegi megfelelés. Ez pedig abban áll, hogy az állami túlterjeszkedés ne szívja el a levegőt a vállalati szektor hitelezési lehetőségei elől.
Amióta az eszemet tudom, Magyarországon infláció dühöngött és a költségvetés túlköltekezett. Az előbbi gond mintha megoldódni látszanék. Ám az utóbbi mintha fogósabb lenne. Ehhez mintha nem lenne elég a gazdaságpolitikai szükségszerűség, ehhez mintha mélyebbre kellene nyúlni. Az állam túlhatalmát (a politikusok projektjátszadozásait) egyelőre képtelen kiegyensúlyozni a vállalkozói befolyás
Pedig minden másképpen volna egy (közel) nulladeficites világban: a vállalkozásba fogó fiatalokhoz, ha jó ötlettel állnak elő, a bankok hozzávágnák a pénzt, hosszú lejáratra és két százalékos kamatra (ami még mindig azt jelenti, hogy egy hosszúlejáratú hitelt, mondjuk 35 éves futamidő alatt kétszer fizetünk ki). A civileket, akik eddig az állam emlőin lógtak, felkutatnák a szponzorjelöltek, fogadnának már pénzt el tőlük egy kis publicitás fejében... És a vonzó példák hosszan sorolhatók.
Egyedül a képviselőknek volna üzleti ügyekben kuss és a minisztériumok helyett közalapítványok osztanák el a fejlesztési forrásokat. A megcsonkult minisztériumok szabályozással és a verseny tökéletesítésével foglakoznának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése