Fényképeimet régi szivardobozaimban tartom. Egy évben körülbelül annyi szivart szívok el, mint ahány eltevésre érdemes fénykép készül.
Mindegyik doboz történetérre jól emlékszem. Van köztük például három-négy kubai államszivar-doboz, amelyet a nemcsak cigarettát szívó Kádár János adott Schultheiss miniszternek, akitől azután a dobozok drága tartalmukkal együtt az én trafikosomnál landoltak.
Hogy az ilyen értékes kapcsolat milyen sokat számít még ezeknél a kisvállalkozásoknál is, azt abból láthatjuk, hogy a rendszerváltozás után tönkrement ez a Paulay utcai trafik. Egy földárverésen megismerkedtem viszont a Károlyi utcai trafikossal, egy hadirokkant unokájával, ő vitte tovább nálam a hagyományt. Tőle tudtam meg az alábbiakat:
Korábban, még a nyilvános közbeszerzések kora előtt, trafikos csak kiválasztott ember lehetett. Akárcsak a más állami jövedékek esetében, megválogatták, alkalmi politikai alkuk tárgyává tették, ki kaphat meg egy-egy állami megrendelést. Így például a sószállítás jogát igen gyakran váltogatták. A dohányjövedék - ami egyedáruságot jelentett - szigorúan bánt a trafikengedélyért folyamodókkal. Elsősorban hadirokkantak és hadiárvák kaphattak trafikjogot. Bár az államnak az abszolutizmus korából származó dohánymonopóliuma ma is fennáll, a trafikengedély megkülönböztetettsége már a múlté.
Bárki kiválthatja az önkormányzatoknál ezt a kereskedelmi engedélyt is ugyanúgy, mint bármely iparengedélyt. Bármelyik kereskedő szabadon vásárolhat a dohánygyárakban is vagy a nagykereskedőnél. Fontos még tudni, hogy a trafik az autóversenyzés mellett a dohányreklám kevés megmaradt színtereinek egyike.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése