Tévénézettségi mutatók

Tegnap este társaságban tévés szakemberek ültek. Kereskedelmi tévések.

Szó esett az ún. képernyőbizottságról, amely pusztán külsődleges adottságok alapján arról dönt, adásba kerülhet-e egy arc. Feltette valaki a megalapozott kérdést: ha a mindenki által joggal kedvelt, de megjelenésében szerény adottságokkal rendelkező B.Gy. műsort vezethet, akkor ugyan kit szűr ki a képernyőbizottság. Mi a bizottság létalapja?

Kérdezgettük ezeket az újságíró-üzletembereket továbbá a nézettségi arányokról, műsorok és tévés személyiségek nézettségéről is. Felvetődött közben, hogy manapság, amikor a statisztikák fétise (sajnos) elmúlt és az átpolitizált életünk semmilyen területén nem lehet már úgy számokra hivatkozni, hogy azt élből ne cáfolná valaki, hogyan tarthatják magukat éppen ezek a nézettségi mutatók számháború nélkül, tökéletes érintetlenségben?

Tudjuk ráadásul, hogy pusztán 800 készülékkel mérik Magyarországon a tévés nézettséget, ez a mintanagyság a mintavételi szabályok szerint legfeljebb arra lehet elég, hogy valamely tendencia irányáról óvatos becslést kapjunk, de semmiképpen sem a tényleges nézettségről. Márpedig tegnap este a médiakutatásokra támaszkodó vendégek úgy dobálóztak ezekkel a számokkal, a napi rutin révén beprogramozott emberek korlátolt biztonságérzetével úgy döngöltek agyagba politikusokat és műsorokat, mintha ezek a számok tényszámok volnának.

Azt kell gondolni, a nézettségi vélelmek alapján még mindig olyan nagy pénzek mozognak, hogy itt nincs helye a közgazdász kikezdő dumájának. Az online médiának - a maga korrekt és nyilvános mérőszámaival - ez az önhitt hozzáállás nem jósol könnyű jövőt. A szennyáradat egyelőre nem enged, még a hirdetési piacon elszenvedett ilyen nyilvánvaló versenyhátrány okán sem.